„2015, a káosz éve és a magyar elit háborúja” címmel jelent meg Frei Tamás legújabb kötete, melyet a napokban a 13. Győri Könyvszalonon is bemutatott a szerző. Az írót a közönségtalálkozó előtt kérdezte a Győr24, Frei Tamás természetesen őszintén válaszolt kérdéseinkre.
Ahogy azt, az új könyv címe is elárulja, 2015-re víziónál nemrégiben napvilágot látott kötete. Miért a lehetséges jövő a témája a kiadványnak?
Én olyan regényeket szeretek írni, amelyek mindig arról szólnak, ami az embereket foglalkoztatja. Most valahogy azt érzem – szemben az előző könyvemmel, A Bankárral, amit akkor olvastak az emberek, amikor nagyon sok minden történt svájcifrank-ügyben, devizahitel kapcsán, spekulációk okán, vagyis tényleg az volt a levegőben, tehát érdekes lehetett mindezek hátterét megérteni – hogy pillanatnyilag kicsit előre szeretnének tekinteni az emberek Magyarországon.
Az elmúlt 2-3 évben annyi változás történt, hogy mindenki azt a kérdést teszi fel magának, hogy mi lesz itt, hova vezethet ez az állapot? Vajon minden rendben tesz, és összeáll a Rubik-kocka, vagy még nagyobb lesz a zűrzavar, mint az elmúlt húsz évben volt? És ilyen értelemben ez nem egy vízió, hanem csak egy picit előreugrunk az időben, mintha már tudnánk a választ arra, hogy hogyan is lesz a későbbiekben. Gyakorlatilag csak ez indokolja azt, hogy a regény 2015-ben játszódik.
Vagyis konkrét válaszokat ad a könyv a jövőre nézve?
Én nem adok válaszokat. De az írás előtt összegyűjtöttem nagyon sok érdekes gondolatot arról, hogy hová tart jelenleg Magyarország, és akkor a legkülönfélébb nézetek álltak egymással szemben, vagyis különféle területek szakemberei mind másként tekintenek a jövőbe, így a víziók sokszínűek.
Van, aki szerint itt Kánaán lesz, van, aki szerint katasztrófa közeleg. Egy olyan regényírónak mint én, könnyű a dolga, hiszen kitalál szereplőket, és az egyik gondolatkört az egyikre, a másikat a másikra osztja. A mélyén azok a beszélgetések zajlanak egy ilyen típusú műben, amilyeneket ma, mi magunk folytatunk egymással, melyek a levegőben vannak, és amelyekre szeretnénk tudni a választ.
Miért volt fontos, hogy gazdasági és politikai ihletésű legyen ez a könyv?
Nagyon sok ilyen és ehhez hasonló mű születik ma a világon. Magyarországon furcsamód nem születik ilyen, annak ellenére, hogy itthon is olvasnak ilyen köteteket az emberek. A CIA-ügynök kalandja például Afganisztánban, nos, az is ott sorakozik az összes magyar könyvespolcon, persze amerikai szerzők tollából.
Ez a könyv nem Afganisztánban játszódik, hanem Magyarországon, nem egy CIA-ügynökről, hanem egy magyar akcióhősről szól, a magyar miniszterelnökről és oligarchákról, a bankárokról és mindezek nemzetközi kapcsolatrendszeréről, de ez mind csak a szövete a műnek. Ez nem egy mélyelemzés Magyarországról, hanem ez egy szórakoztató regény, csak nem egy ködös, rózsaszín semmiben játszódik, hanem abban az országban, amiről sokan azt gondolják, hogy most olyan, amilyen körülöttünk.
A kész könyvnek most elengedte a kezét, de van-e esetleg új sztori készülőben?
A fejemben érnek gondolatok, nagyon sok minden foglalkoztat, nagyon tetszenek például azok a műfajok – és ilyen sem született még hazánkban – amelyek különböző történelmi síkokban játszódnak egy országban. Hazánknak is nagyon sok olyan pályája van, ami nincs kitárgyalva, amiről ezidáig nem esett szó, amiben nagyon sok párhuzamos, összeérő lehetőség lenne. Nos, én most egy ilyen regényt szeretnék írni.
Az írás egyébként nem áll távol a televíziózástól? Láthatjuk még képernyőn?
A televíziózás és az írás egyáltalán nem más irány, hiszen ugyanúgy velem van a befogadó. Azt szoktam erre válaszolni, hogy ahonnan elindult a pályám, ahhoz képest most nem egy másfél perces tudósítás erejéig vannak velem az érdeklődők, hanem akár két hétig is, attól függően, hogy ki mennyi idő alatt olvas el egy könyvet.
Az, hogy visszatérek-e a képernyőre nem elképzelhetetlen. De nem hinném, hogy most tudna egy csatorna olyan ajánlatot adni, amibe belemennék, mert egy olyan műsor, amilyet én elképzelek, elég költséges küldetés.
Számított arra, hogy íróként is ilyen sikere lesz?
Nem, nem számítottam rá. De hiszek benne, hogy most is egy jó könyvet írtam, és szeretni fogják az olvasók.
