Mi a legszebb emléke?
A lányaim születése. Nem az egyiké, nem a másiké, hanem a kettő együtt. Átélni maga volt a csoda. Mindig mondom is azoknak az apukáknak, akik hezitálnak, hogy bemenjenek-e a párjukkal a szülőszobába, hogy mindenképpen tegyék meg. Sőt, azt mondom, hogy minden apukának kötelessége lenne ott lenni a párja mellett, amikor a gyermekük világra jön. Az anyukának sokkal többet ad, ha az apuka kezét szorongatja közben, mintha egy idegenét fogná.
Mi volt élete legizgalmasabb kalandja?
Egy luxushajón dolgoztam felszolgálóként nyolc hónapig. Ez idő alatt egy szabadnapom volt, az is csak azért, mert azt füllentettem, hogy megy a hasam. Azt sem tudtam, reggel van-e vagy este, amikor felébredtem az órára, mert a tengerszint alatt voltunk elszállásolva és folyamatosan sötét volt. Az viszont csodálatos volt, hogy bejártam a fél világot, ráadásul mindenféle nemzetiségű kollégával voltam összezárva, ez is nagyszerű élmény volt. A rengeteg munka mellett jutott azért néhány óra mindig, hogy bejárjuk a helyeket, ahol kikötöttünk.
Mi a legszebb álma?
Azt érzem, hogy most a helyemen vagyok és ez már maga az álom, amire vágytam. Tizennégy éve vagyok a szakmában és egy-két nehezebb napot leszámítva sosem éreztem még azt, hogy úristen, nekem dolgoznom kell mennem. Azt hiszem, engem erre teremtett a sors, imádom csinálni. Szeretném, ha ez így is maradna és ebből a szakmából mehetnék nyugdíjba. Nem mondom, vannak műsorálmaim, ahol jobban megmutathatnám magam, de alapvetően jól érzem magam a bőrömben.
Fotó: TV2
