„Mi mind egyéniségek vagyunk” – válaszolta kórusban a tömeg a Monty Python zseniális filmjében, a Brian életében, amikor a főhős megpróbálta megértetni velük, nem kell vakon követniük, mert ők mind egyéniségek (kivéve egyet, aki halkan megjegyezte, ő nem az). Ez a jelenet jól bemutatta azt, amit a szociálpszichiológia csoportnyomásnak nevez, amikor az egyén igazodik a többséghez, amellyel Solomon Ash amerikai pszichológus foglalkozott behatóan az 1950-es évektől.
Ash 1962-ben egy kanadai televízió kandi kamerás műsorában mutatta be igencsak érzékletesen, hogy ez mit is jelent, egy liftben. A jelenetekben a felvonóba beszállt, és az ajtó felé néző ember mellé beépített emberek álltak, akik úgy helyezkedtek, hogy háttal legyenek az ajtónak. Egy kis idő után az „átvert” liftező kezdte kényelmetlenül érezni magát, és végül ő is megfordult, hogy úgy álljon, ahogy mindenki más. Vagy levette a kalapját, amikor mindenki más. Majd visszarakta, amikor a többiek is ezt tették. Mert „mi mind egyéniségek vagyunk”.
És, ha azt gondolnák, hogy ez változott volna az eltelt évtizedek során, itt van rá a bizonyíték, hogy egyátalán nem. 2010-ben amerikai egyetemisták ismételték meg Ash kísérletét. A csoportnyomás továbbra is él.
