Nehéz egyértelmű vonalat húzni a féltékenység és az irigység között. Általában akkor vagyunk féltékenyek, ha azt tapasztaljuk, hogy valamit – amit magunkénak tudunk, például egy szerelmi partnert – elvesznek tőlünk, vagy fennáll ennek a veszélye. Irigység az, ha nagyon megkívánunk valaki másnak a birtokában lévő dolgokat, egy vonzó szerelmi partnert, jó külsőt, sikert, gazdagságot – írja a Házipatika.com. A rivalizálás is vonatkozhat személyre, pozícióra, és valójában az ezek megszerzésére tett lépéseket jelenti, feltéve, hogy mások is ugyanerre törekszenek. Mindezeknek az érzéseknek az a közös jellegzetessége, hogy megnövelik szemünkben az áhított dolog értékét, és akár a megszállottságig fokozzák a megszerzés vagy megtartás iránti vágyat.
A férfi dühös, a nő szomorú lesz
Minél jobban félünk valaminek az elvesztésétől, annál intenzívebb a féltékenységünk. De meglepő módon a féltékenységet csak fokozza, ha az illetőt – akire vonatkozik – már el is vesztettük. Kutatások szerint a különélő vagy már elvált személyek szenvednek a legtöbbet a féltékenységtől, a legkevésbé pedig a házasokra jellemző.
Nem egyformán érzékeljük a féltékenység lefolyását: a férfiak általában dühöt éreznek a rivális férfi iránt, a nők körében sokkal gyakoribb, hogy a partner bizalmának vagy szerelmének elvesztése miatt mély gyászba merülnek, és ebbe akár bele is betegednek.
De mi okozza a féltékenységet? Különféle elméletek léteznek ezzel kapcsolatban. Freud követői szerint az a gyerekkori félelem és kín éled ilyenkor újra, amit akkor éreztünk, amikor felfedeztük, hogy a szüleink nem lehetnek szerelmünk tárgyai. Természetesen ez egy öntudatlan emlék, de akik ezt nagyon erősen élték át gyerekkorukban, azok felnőttként is minduntalan a veszteségtől félnek.
A családterápiával foglalkozók a gyakorlati tapasztalatok alapján azt hangsúlyozzák, hogy a féltékenység előidézésében általában mindkét partner szerepet játszik. Ha például az egyik megcsalja a másikat, az csaknem kivétel nélkül valami kapcsolati problémára való reagálás, amelyért viszont mindketten felelősek. Szociológusok szerint a féltékenység valójában egy társadalmi jelenség, ami az adott kultúrában szokásos módon megy végbe.
Elsősegély féltékenységi roham esetén
Talán nem is szükséges mondani, hogy a féltékenység ellen a legjobb védekezés a jó párkapcsolat. Ha a szerelem eleven és izgalmas, akkor ez sokkal hatásosabb megelőzés, mint utólag helyrehozni a megsérült kapcsolatot. Persze, ha már kialakult a féltékenység, azzal valamit kezdeni kell.
A jövő szempontjából a legfontosabb, hogy az önértékelésünk és az emberi kapcsolatokba vetett bizalmunk a lehető legkevésbé sérüljön – függetlenül attól, hogy valójában mi történt a partnerünkkel. Néhány egyszerű önsegítő technika segíthet a ránk törő féltékenység csökkentésében: Kerüljük el a befelé fordulást ilyen helyzetben, kössük le energiánkat, gondolatainkat munkával, hobbinkkal, szórakozással, barátokkal.Biztonságos körben adjuk ki magunkból az érzéseinket, keressünk támogatást a barátainknál vagy olyan embereknél, akiben megbízunk.A legfontosabb, hogy elejét vegyük, vagy leállítsuk az egymást kergető, irracionális gondolatokat, amelytől valóban szinte meg lehet bolondulni. Szándékosan vágjuk el a féltékenység kiváltotta fantáziákat.
A szálak a múltba vezetnek
Leginkább a következőket szokta kideríteni a tanácsadóval folytatott együttes nyomozómunka: az illető úgy érzi, úgy emlékszik, hogy őt senki nem szereti, és nem is szerette, visszautasították akár már gyermekkorában, háttérbe szorították vagy súlyosan bántalmazták. Ilyenkor az illető valójában ezeknek a rejtett és többnyire nem is tudatos sérelmeknek az orvoslását várja el a másiktól. Valójában azt szeretné, hogy a másik sokkal jobban szeresse, sokkal több figyelmet fordítson rá, és kizárólag vele foglalkozzon. Ezért is támad fel a féltékenység. Ám a régi sérelmek nem ritkán olyan súlyosak, hogy ezzel együtt fél is az illető mások közelségétől vagy közeledésétől. Ezért képtelen elviselni az intimitást, azt bántja meg, akitől szeretetet remél, és mindezt még magának sem vallja be. Ezek a rejtett sérelmek nem ritkán olyan súlyosak, hogy csak külön terápiában gyógyíthatók meg.
