Ismét egy évvel öregebbek lettünk és a Balaton Sound az a hely, ahol ez biztosan meg is látszik. Itt még a Dazed and Confused örökbecsű mondata sem deríti jobb kedvre az embert. A közönség valahogy évről évre fiatalabb lesz a mondjuk 20 feletti és nem kellően perverz korosztálynak egyre zavaróbban.
Mindenesetre az üzleti modell működni látszik Ahol a szakmai jegyekért sorban állva is alig látni 20 feletti embereket, ott már tényleg valami baj van. A headlinerek is ennek felelnek meg, csupa olyan előadó, akik az ő izlésüknek felelnek meg és ebből a szegmensből sikerült tényleg a legnépszerűbbeket elhozni. Igaz, ez kicsit csalóka, mert nem teljes színpados show-kat láthatunk, hanem csak DJ-szetteket kapunk. A hozzám hasonló kötekedő meg nem teljesen érti, hogy ezek miért a nagyszínpadra kerültek főműsoridőben, és miért nem Party Arénába. De ez nem magyar sajátosság, szerte a világban a fesztiválokon nem a DJ-pultban hanem a színpadra kirakva látjuk ezeket a DJ-előadókat.
Fotók: Berecz Valter
Ez jól mutatja, hogy az elektronikus zene most már mennyire a modern kor rock and rollja, és ehhez már az sem követelmény, hogy énekeljenek a számokban. Persze jó lenne látni ebből a műfajból is 1-2 olyan nagy sztárt, akik tényleg a színpadra kívánkoznak, de nyilván ők még a hazai viszonylatban elég magas árszínvonal mellett is megfizethetetlenek lennének a Sound szervezői számára. Mindenesetre az üzleti modell működni látszik idén is már a fesztivál kezdete előtt elkelt az összes jegy a hétvégi napokra. Amihez persze a fiatalok számára népszerű sztárok mellett az is kell, hogy a Balaton Sound egy jól szervezett és szépen felépített fesztivál legyen überelhetetlen helyszínen.
És minden fanyalgás ellenére azért az idősebbek is bőven találhatnak nagyon jó programokat a DJ-sátrakon kívül is, akár a nagyszínpadon is. Első nap például ilyen volt a Wu Tang Clan, akik ma már nincsenek a top népszerűségű előadok között, de azért ha valahol összeállítanak egy all time best hip-hop acts listát, azon biztosan a top 3-ban landolnak. Ráadásul mindezt minőségi zenével és jó, gyakran politikus szövegekkel megtámogatva, így tényleg senkinek nem lehet szava, aki szereti ezt a műfajt. És hát nem is volt, nagyon jó show-t kaptunk. Mindezt úgy, hogy nem igazán volt semmi látványos színpadi kép (még teljesen világos volt, amikor kezdtek) és semmi egyéb csili-vili segédeszköz. Egyszerűen kiállt a nyolc tag, mögöttük a DJ, aki tolta az alapokat, és egy nagyon komoly produkciót adtak elő úgy, ahogy az, ha van ilyen, a nagykönyvben meg van írva. Nem nagyon lehetett olyan embert látni a nagyszínpadnál, aki minderre ne heves bólogatással reagált volna, beleértve azokat is, akik valószínűleg nem is nagyon ismerik a zenekart.
Fotók: MTI/Mohai Balázs
Egy erős váltással utána a nap headlinere Avicii következett. A rendkívűl fiatal svéd DJ és producer néhány éve bukkant fel az electro house virágzásával egy időben annak a legpopulárisabb és legdallamosabb, gyakran kissé már szirupos változatával. Általában tényleg nagyon hatásos fülbemászó dallamokkal, így aztán nagyon hamar a kedvencek közé került, végső soron megérdemelten. Számai főleg mash-up változatokban, némi énekkel megtámogatva igazi klubhimnuszokká változtak. Ennek megfelelő volt az érdeklődés. Ha valaki nem egy jól felépített, szép ívű DJ-szettet (ami azért valahol mégiscsak követelmény lenne) várt, az biztos nem csalódott. De aki igen, az is alapvetően egy dinamikus, néha kifejezetten szép vizualitással megfejelt, élvezetes előadást kapott.
Az első nap aztán az éjszakában elúszott, folyt.köv. a holnapi beszámolóban…