A közhelyes megfogalmazás szerint már az ókori görögök, rómaiak is használtak kábítószereket – ez azonban nem igaz. A bódító növények alkalmazása jóval régebbre nyúlik vissza: már az újkőkorszakban elkezdték termeszteni és fogyasztani a mákot, pontosabban annak feldolgozott formáját, az ópiumot. Abban az időszakban a legerősebb fájdalomcsillapítónak számított, így akár hosszú és bonyolultabb műtéteket is el lehetett végezni a segítségével. Ennek köszönhetően szinte minden, orvoslással vagy egészségüggyel foglalkozó feljegyzésben megemlítik, így az Ebers-papiruszon is találhatunk az ópium felhasználására vonatkozó javaslatokat. Évszázadokig az egyik leggyakrabban alkalmazott fájdalomcsillapító, érzéstelenítő volt, de javasolták a használatát melankóliára, migrénre, álmatlanságra is. Orvosi használata egészen a 20. század elejéig tartott (ezután áttértek a pontosabban adagolható morfiumra).
Az 1920-as években a legtöbb kábítószer forgalmazását törvényileg szabályozták: míg többet teljesen be is tiltottak, néhány szert csak gyógyszertárban lehetett megvásárolni, és a patikusoknak szigorúan elő volt írva, hogy mekkora mennyiségeket tarthatnak a készleteik között.
A teljes cikk a HáziPatika.com oldalon olvasható.
