Szórakozás

Egy funky sztár aki sosem áll meg – Interjú Pély Barnával

Pely-Barna(960x640).jpg (pély barna, )
Pely-Barna(960x640).jpg (pély barna, )

Pély Barnával beszélgettünk, zenéről, popkultúráról, a tanításról, a bulvár médiáról és persze a Pély Barna Trio pénteki, vásárhelyi koncertjéről.

Július 5-én a hódmezővásárhelyi Raktár Caféban lép fel a Pély Barna Trio. A pénteki buli apropóján a zenekar frontemberével, Pély Barnabással beszélgettünk.

Vásárhely24: Pénteken a Raktár Caféban lép fel a Pély Barna Trio. Ha jól tudom egy több napos turné keretében jöttök a városba. Mennyire tudtok rápörögni egy-egy bulira egy hosszabb nyári koncertsorozat közben? Gondolom a közönség szórakoztatása a legfontosabb, de mennyire élvezhető egy koncert a zenekari tagok számára?

Pély Barna: Teljes mértékben. Szerencsére a munkánk a hobbink is egyben. Mindannyian azt csináljuk, amit a legjobban szeretünk, és ezt a közönségünk is érzi. A Pély Barna Trioval kissé pszichedelikus, mélyebb érzelmeket kiváltó, ugyanakkor fesztelen, mókázós zenét játszunk. Jó értelemben véve egyfajta libikókázás az egész. Ilyen típusú zenét csak teljes odafigyeléssel és kellő zeneszeretettel lehet játszani. Egyébként, még a koncert előtt, egy kedves helyi ismerősökből álló bandával, a Buligánokkal is fellépek. Ez is amolyan örömzenélés lesz. Könnyed improvizálás, dzsemmelés.

V24: A Pély Barna Trio mellett ott a United, zenét, dalszövegeket írsz, illetve tanítasz a Kodolányi János Főiskola jazz-ének tanszakán. Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni. Rangsorolsz közöttük?

PB: Mint mondtam, a szakmám a hobbim is egyben. A zenélés tölti ki az életem. Össze kell tudni egyeztetni a dolgokat. Ugyanakkor a két zenekar korántsem ugyanolyan. A trióval funkrockot játszunk, ezzel szemben a United együttessel egyszerre több műfaj, a pop, a funk, és soul zene elemeit vegyítjük. Más feladatok, más kihívások, más szerep.

A tanítás sem új keletű dolog. Tanárnak, a nemzet napszámosának lenni hatalmas felelősség, egyben nagyon ösztönző is. Előadóművészként is sokat profitálok belőle, valamilyen szinten rendszereződött a tudásom.

Azonban nem csak főiskolásokkal, kisebbekkel is foglalkozom. Jelenleg a sándorfalvi könnyűzenei gyerektáborban mentorálom a fiatal énekeseket, gitárosokat. Jó érzés azt látni, hogy lelkesednek a munkám iránt, s ezzel motiválni is tudom őket.

V24: Ha már mentorálás. Zsűritag voltál a Megasztár című televíziós műsor első három évadjában. Akkoriban relatíve sokat foglalkozott veled a bulvármédia. Mostanában viszont csak nagyon ritkán tűnik fel a neved ilyen típusú fórumokon. Ez egy tudatos döntés eredménye? Egyáltalán, kikerülhető a bulvárszereplés egy mai magyar zenész számára?

PB: Abszolút tudatos. Én úgy látom, a bulvársajtó készakarva rombolja a magyarországi művészek imázsát. Egy véleményformáló művésztársadalom csak akadálya lehet a bulvármédia közvélemény befolyásoló tevékenységének, éppen ezért megpróbálja a lehetőségei szerint kikezdeni azt. Nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, de a saját tapasztalataimból ezt szűrtem le. Ami viszont fontos, a mi közönségünk – legyen szó bármelyik zenekarról – nem az interneten, az újságokban megjelent cikkek, hanem a koncerteken, a stúdióban nyújtott teljesítményünk alapján ítél meg minket.

Hazudnék azonban, ha azt mondanám, nincs szükség médiaszereplésre. Jelen kell lennünk a rádiókban, a televízió műsorokban, olyan helyeken ahol magunkat, a saját teljesítményünket mi magunk tudjuk megmutatni, adott esetben másfél- kétmillió embernek.

V24: Végezetül, visszakanyarodva a mostani turnétokhoz. Mik a tervek a nyárra? Koncertek? Fesztiválok? Nézőként milyen gyakran jutsz el ilyen rendezvényekre?

PB: Sajnos a VOLT Fesztiválról idén lemaradok. Pedig az egyik kedvenc könnyűzenei fesztiválom. A nyár munkával telik majd. Mind a Uniteddel, mind a Pély Barna Trioval sok fellépésünk lesz. Például augusztus 5-én, a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján, több nagyszerű előadó és együttes társaságában a United is fellép majd a Bódi László Cipő tiszteletére rendezett nagyszabású emlékkoncerten.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik