“Annak idején, a hetvenes években nem jöhettünk, de már négy éve szervezzük a fellépést, és nagyon reméljük, hogy nem utoljára voltunk itt” – mondta Molnár György, az együttes gitárosa a Croscus City Hall nevű elegáns és drága koncertteremben tartott fellépés után a moszkvai magyarok körében, és köszönte meg egyúttal a Moszkvai Magyar Kulturális Központ közreműködését abban, hogy a rég várt koncert létrejöhetett.
“Azért nem engedtek bennünket a Szovjetunióba a hetvenes években, mert féltek a tömegtől és attól a hatástól, amelyet az Omega dalai kiváltottak volna” – magyarázta az MTI-nek Benkő László. Az Omega billentyűse meghatottan számolt be róla, hogy a koncert után az öltözőjükbe látogatott egy kerekesszékes férfi, aki elmondta, hogy bátyját és őt az Omega zenéje inspirálta és indította el a zenei életben.
“Jobb lett volna egy nagy szabadtéri eseményen fellépni, ahova tömeg jöhetett volna, ahol az emberek felszabadultabban viselkedhettek volna. Ez volt a legnagyobb gondunk, ez fogta vissza a hangulatot a koncert első részében, de aztán a ráadásban már nem tudták visszatartani a közönséget” – válaszolta az MTI kérdésére Kóbor János az együttes frontembere.
A mintegy kétezerfős közönség, amely főként az ötvenes-hatvanas éveiben járó Omega-korosztályból állt, meghálálta a volt Szovjetunióban elsősorban a hetvenes években népszerű együttesnek a 18 dalt. Elhangzottak a legismertebb szerzemények: a Petróleumlámpától a Gammapolison keresztül a Régi csibészekig. A lézershow-val még különlegesebbé tett koncerten a résztvevők – még ha ültek is – végig tomboltak.
Az elit koncertterem biztonsági emberei ugyanis komolyan vették feladatukat. Az első sorban minden egyes számnál a helyéről felpattanó Omega-rajongót folyton visszatessékelték a helyére. A koncert végén színpadra felrohanó hölgynek sem sikerült miattuk kedvencei közelébe jutni. A ráadásnál a Léna és főként a Gyöngyhajú lány című Omega-dalokra azonban már szinte mindenki állva tapsolt, énekelt a közönségből. Még azok is, akik pedig nem tudnak magyarul.
“Ugye most újra fiatalnak érezhetted magad, visszatértél a negyven évvel ezelőtti korszakodba” – fogalmazta meg az élményeket édesanyja helyett egy huszonéves lány a koncert után.
Egy Omega-bakelitlemezt dedikáltató férfi büszkén mesélte, hogy 1500 rubelért (több mint tízezer forintért) vásárolta a koncert napján a lemezt az egyik moszkvai üzletben. Mint mondta, ahogy a koncertjegyért, a lemezért sem sajnálta a pénzt, pedig nem nagy keresetű ember. “Kár, hogy akkor nem tudtak eljönni, de megérte negyven évet várni” – mondta boldogan Renat Ibragimov, az 54 éves orosz férfi.
Egy másik, szintén az ötvenes éveiben járó férfi a hetvenes években Lengyelországban tanult, ott hallotta és látta először az Omegát. “Csodálatos együttes, csodálatos hanggal, ez a magyar Pink Floyd. Kár, hogy nem tudok magyarul” – mondta a csütörtök esti első moszkvai Omega-koncert egyik látogatója.
Az együttes nemrég létrehozott egy alapítványt, hogy segítsen a következő zenészgenerációknak. Erről bővebben itt olvashat.
