Hofi a katonaság idején már erősen udvarolt Gittinek, aki csodaszép, tejfehér bőrű, vörös hajú lány volt. Egy tánciskolában ismerkedtek meg, de úgy tűnt, a szerelem halálra van ítélve, mert mindkettőjük szülei ellenezték a kapcsolatot.
Géza édesanyja sem kedvelte a lányt, de Gitta szülei is más vőt szerettek volna maguknak. Aztán enyhült a hangulat, és végül hatalmas esküvőt tartottak 1959-ben, a kőbányai Szent László téri templomban. Ott térdeltek már az oltár előtt, és várták, hogy végre megszólaljon a nászinduló, de az csak nem akart elkezdődni. Kiderült, hogy a szertartást nem fizették ki. Végül rendezték az anyagiakat, és Isten színe előtt is kimondták a boldogító igent.
Gitti feltétel nélkül szerette Gézát, mindent megtett érte: kiszolgálta, a kedvében járt, meghallgatta, ha valami bántotta, és ha kellett, erőt öntött belé. Harminchat évet töltöttek el együtt, majdnem tökéletes harmóniában. 1995-ben azonban Gitta megbetegedett, és kiderült, hogy a baj visszafordíthatatlan. Utolsó heteit kórházban töltötte, Géza minden nap látogatta őt. Óriási virágcsokrokat cipelt be a kórterembe, de a felesége már nem ismerte meg. A halála rettenetesen megviselte a színészt, hónapokig kora hajnalban járt ki hozzá a temetőbe, hogy ne lássák az emberek. Sokáig hozzá sem tudott nyúlni Gitta ruháihoz, az unokaöccsét kérdezgette: nem tudsz valahol egy égetőkemencét? Nem tudnám elviselni, hogy máson lássam meg a ruháját!”
Hofi ezután egy darabig színpadra sem állt, de aztán újra közönség elé lépett. A Madách Színházban előadása záródalát feleségének énekelte, egy szál rózsával a kezében és könnyekkel a szemében.
Április 10-én lesz 11 éve, hogy már ő sincs közöttünk.
Fotó: Story-Best Archívum
