„Tavaly már márciusban elkezdődtek a meghallgatások, így tulajdonképpen nyolc hónapon át stresszben éltem – vajon milyen sikert tudok elérni az X-Faktorban az ötödik X után, vagyis magam mögött hagyva már az ötvenedik születésnapomat. Kicsit lemerült bennem az elem, ezért ahogy véget ért a verseny, pihenni mentem – árulta el eltűnése titkát a szegedi Kovács László Stone, akiért – nem túlzás állítani – tíz és tízezrek szorítottak tavaly a népszerű zenei
vetélkedőt figyelve Szeged határain kívül is.
És ha Stone elindul, nem a szomszédba megy. Elmondta: Thaiföldig meg sem állt.
– Mielőtt bárki is azt hinné, na, most a Stone a tévés sikerek után „sztárkodik”, és milliókat ver el, elárulom: közel sem került annyiba a thaiföldi kirándulás, mint bárki hinné. Én például nem dohányzom, nem költök fölösleges dolgokra, így úgy érzem, megengedhetem magamnak, hogy egy évben egyszer tényleg ellazuljak. Hozzáteszem: ahol egy családban ketten is szívják a bagót, éppen egy thaiföldi repülőjegy árát füstölik el. Vagyis nem azt kéne kérdezni az irigyeknek, miből futja Stone-nak Thaiföldre, hanem azt, miből futja a dohányosoknak cigire.
Stone arról is beszélt, hogy Thaiföldön sikerült megtalálnia a teljes nyugalmat, olyan közegben élt, ahol senki nem ismeri az idegeskedést, és ahol az ember könnyen rájöhet arra, mi is a fontos életében.
– Itthon mindenki küzd, harcol, vicsorogva rohan a pénz után, ha kell, letapossa a másikat is. Ott senkinek nem jut eszébe másra irigykedni, más furkálni, mert egyetlen gatyában és egy strandpapucsban elélhet akár egy hónapig is.
Persze Stone nem csak a pénz értékén és az emberi mentalitáson gondolkodott el pihenés közben, hanem tervezte idei évét is.
– Úgy döntöttem, addig nem vállalok koncertet, amíg nem tudok legalább 8-10 saját számmal a közönség elé lépni. Amíg valaki más dalait adja elő, addig csak egy mesterember, úgy, mint az a festő, aki mások képeit rajzolja újra. Én ennél többre vágyom. Be akarom bizonyítani, hogy ötven év felett is sikerre viheti valaki saját hangját, stílusát. Hogy ötven felett is érdemes küzdeni a céljainkért, mert az ötven feletti ember éppen úgy képes teljes életet élni, mint egy
huszonéves. Vagyis most dalokat írok, és ha úgy látom, készen állok saját magamat, az én világomat, érzéseimet, vágyaimat a közönség elé tárni, akkor jöhet a színpad, a rivaldafény.
Stone egyébként nem tart attól, hogy idő múltával elfelejtik tévés sikerét. Mint elmondta: Thaiföldön volt, hogy hárman is ráköszöntek
– „Helló Stone!” – a magyar turisták közül, és itthon is szeretettel fogadták az emberek. Talán éppen azért – véli Stone -, mert benne látják azt, amit korábban nem tudtak elhinni: ötven fölött is lehet nagyon szép az élet, ha vállalja valaki a küzdést, az újrakezdést, a megmérettetést.
