Tudta, hogy 400 anyuka, nagymama és fiatal nő értelmetlen halála megelőzhető lenne, ha járna méhnyakrák-szűrésre? És azt, hogy ugyancsak megfelelő ellenőrzés és korai diagnózis mellett a prosztataráknak sem lenne évi 1500 áldozata hazánkban? És miért van ennyi “lenne”? Mert ha a betegség természetét – az állandó rettegést magunk mögött hagyva – ténylegesen is megismernénk és megértenénk, hogy a prevenció az egyetlen fegyverünk a kórral szemben, hazánkban sem állna dobogós második helyen a daganatos megbetegedések okozta halálozás.
Íme, a leggyakoribb, legtöbbet hangoztatott tévhit, amikre 2013-ban a magyar szervezet is igyekszik felhívni a figyelmet.
Első tévhit: A rák kizárólag egészségügyi probléma: Nem igaz! A rákbetegség elterjedtsége és veszélyes volta miatt az egész társadalom problémája. Társadalmi odafigyelés, oktatási, közösségi egészségügyi ellátás és közigazgatási kérdések felismerése, megoldása nélkül nehéz visszaszorítani azokat a rákformákat, amelyek felelősek az idő előtti rokkantságért és halálozásért.
Második tévhit: A rák az idősek, a gazdagok és fejlett országokban élők betegsége. Nem igaz, mert bár a rákbetegségek 75%-a 60 éven felülieket érint, de 25%-a fiatalabb – és fiatal rákbetegek esetleges elveszítése komoly társadalmi gondként is jelentkezhet (pl. idő előtti rokkantság, kevesebb gyermek stb.) A rák nem ismer sem földrajzi, sem gazdasági korlátokat, egyaránt előfordul a fejlődő (szegény) és a fejlett országokban is. Világméretű probléma, mindenütt küzdeni kell ellene.
Harmadik tévhit: A rákdiagnózis egyértelmű halálos ítélet. Nem igaz: három lehetséges rákbeteg közül egynek elkerülhető lenne a betegsége, a maradék kettő közül az egyiket meg lehet gyógyítani, és csak a harmadik fog meghalni daganatos betegsége következtében. Ez utóbbi beteg azonban – hála az orvostudomány eredményeinek – viszonylag elfogadható életminőségben még köztünk tartható.
Negyedik tévhit: A rák egy sorscsapás, a balszerencse következménye. Nem igaz, mert tudatosan, ismeretek és akaraterő birtokában sokat tehetünk azért, hogy a rákbetegség elkerüljön bennünket, hogy időben felfedezzék, és így gyógyítható legyen.
