Enzo Di Fabrizio, a catanzarói Magna Graecia Egyetem fizika professzora elektronmikroszkóp segítségével rögzítette a molekula képét, amelyről a NanoLetters című szakfolyóiratban közzétett tanulmányában számolt be.
Korábban a tudósok csak közvetett módon figyelhették meg a DNS szerkezetét. A kettős hélix felfedezésekor a röntgensugaras krisztallográfiának nevezett technikát alkalmazták, amelyben az anyag valós szerkezetét arra alapozva rekonstruálják, hogy a röntgensugarak az anyagot alkotó atomokkal való ütközés után miként térülnek el vagy verődnek vissza.
Di Fabrizio azonban kutatócsoportjával arra készített tervet, hogy miként lehet rejtőzködéséből előcsalogatni a DNS-molekulát. Különlegesen víztaszító szilíciumoszlopokból megépítettek egy nanoméretű “terepasztalt”. Amikor DNS-szálakat tartalmazó oldatot juttattak a terepasztalra, a víz gyorsan elpárolgott, és visszamaradtak a csupasz DNS-darabkák, amelyek aprócska kifeszített kötélként nyújtóztak a nanooszlopok között.
A szilíciumágyat ezután elektronnyalábokkal világították meg, így készítettek felvételeket a DNS-szálakról. A képek valójában a kettősspirál egyik szálát ábrázolják, mert a megvilágításhoz használt elektronnyaláb energiája elegendő ahhoz, hogy a kettős hélixet szétválassza.
Di Fabrizio innovációja lehetővé teszi a kutatóknak, hogy élethűen figyelhessék meg a kölcsönhatásokat a DNS-molekula és az élet más, nélkülözhetetlen alkotóeleme, például az RNS között – írta a LiveScience című tudományos ismeretterjesztő portál.
