A lecsó a Balkánról érkezett hazánkba, de a magyar gasztronómia tette világszerte ismertté. Bár ezt a “paradicsom-paprika pörköltet” már korábban is készítették, maga a lecsó név először 1940-ben jelent meg. Mivel a lecsó a konzervipar egyik legnépszerűbb terméke volt, így a külföldre exportált mennyiségekkel együtt a lecsó, mint termék, és mint étel világszerte közismertté vált.
Az eredeti hozzávalók
Ahány ház, annyi lecsó. Akár ezt is mondhatnánk, hiszen ma már rengeteg változata ismert az ételnek. Az eredeti recept szerint viszont egy rész makói vöröshagymát, két rész érett paradicsomot és négy rész fehér húsú, roppanós, cecei paprikát kell felaprítanunk, majd alaposan összepirítanunk.
Ehhez kerül majd aztán a tojás, ha tojásos lecsót, vagy a rizs, ha rizses lecsót készítünk. Rizs helyett más gabonát is felhasználhatunk, így finom kölessel, árpával, bulgurral, de hajdinával is. Sokan fokhagymát, csípős paprikát, és paradicsomszószt is használnak hozzá. A franciák pedig padlizsánt és cukkinit is adnak hozzá, az ő lecsójukat ratatouille-nak hívják.
Lecsókolbász
Sokak szerint elengedhetetlen kelléke a magyar lecsónak a lecsókolbász, mely nevét a lecsóba való felhasználása miatt kapta. Tulajdonképpen ez egy ömlesztett húsipari termék, amit “kétforintos” és “henteskolbásznak” is hívtak korábban. Sertéshúst, szalonnát, vizet, bőrkét, sót, keményítőt, szójalisztet, fűszereket, valamint ízfokozókat és aromákat tartalmaz. Ha a hagyományokhoz mindenképpen szeretnénk ragaszkodni, a lecsókolbászhoz nem feltétlenül érdemes, inkább helyettesítsük házi füstölésű kolbásszal, ha tehetjük bio mangalicakolbásszal, melyek mesterséges hozzávalókat nem, igazi húst viszont nagy mennyiségben tartalmaznak. És persze az étel is sokkal aromásabb, ízesebb lesz tőle.
A cikk folytatásához kattintson ide!
