A hipochondria nem más, mint folyamatos, irracionális, indokolatlan aggódás valamilyen betegségtől, illetve a küllem valamely hibájától. Legtöbbször a 30-as életévekben kezdődik, és csúcsát a középkorúak között éri el, de tény, hogy bármely életkorban felléphet. Nézzük, mely hírességek éltek a hipochondria rabságában!
1. Charles Darwin
A tudós szinte neurotikus hipochonder volt, a bajain az sem segített, hogy apai nyomásra orvosnak tanult. Egész életében kínozták az állítólagos emésztőrendszeri problémák, melyek csak vidéki utazásai során enyhültek.
Darwin minden vélt problémájára vízi gyógymódokat alkalmazott, hol fürdőkúrát, hol borogatást, hol bedörzsölést. Különös mániáját, képzelgéseit és a betegségeivel való foglalatoskodást mi sem fémjelzi jobban, hogy felfúvódásos panaszairól például precíz jegyzeteket készített.
Százharminc éve – 1882. április 19-én – szívroham következtében halt meg.
2. Hans Christian Andersen
A nagy mesemondó már gyerekként is fogékony volt a mesékre, hitt minden babonában, és mindemellett természetesen határtalan volt a képzelete. Ez utóbbi nemcsak ismert meséiben (A rettenthetetlen ólomkatona, A kis hableány, A rút kiskacsa) mutatkozott meg, de saját nyűgjeit is túldimenzionálta kissé. Félelmei, szorongásai sokszínűek, például egy európai turné során azon aggódott leginkább, hogy egy húsdarabbal minden bizonnyal egy apró tűt nyelt.
Andersen egész életében rettegett attól, élve temetik el (vagy tűzben fog odaveszni, a Kis gyufaárus lány meséjében ezt dolgozza fel), ezért minden utazásán vitt magával egy olyan papirost, amelyen az állt: “Halottnak tűnök”.
Májrákban halt meg végül, 70 éves korában.
3. Andy Warhol
A hipochondria legsötétebb és legkínzóbb bugyraiban merítkezett meg a híres pop-art művész, aki hajhullással és bőrproblémákkal is küzdött, mindemellett más testi és érzelmi megrázkódtatásokon is átesett az 1968-as lövöldözések után.
Naplójában többek között arról is ír, hogy mi van, ha agydaganata van, esetleg AIDS-es vagy rákos. Gyűlölte a kórházakat, ezért amikor egyszer tényleg baj volt epehólyagjával, nem keresett fel szakembert, később viszont muszáj volt megműteni.
Az operáció szövődményeként fellépő szívritmuszavar következtében hunyt el, 1987-ben.
4. Marcel Proust
Az elismert író és kritikus bogarasabb volt az átlagnál, flúgjainál csak asztmája kínozta jobban. Állítólag gyenge tüdővel született és mindenre allergiás volt: csak egy parafával borított szobában tudott megmaradni – máshol a zajok és a fény is rohamot váltott ki nála. Vendégeinek tilos volt ezért virágot vagy más egyéb, illatos ajándékot, például parfümöt vinni neki.
Félelmeit bevonzotta: tüdőgyulladás döntötte le a lábáról 1922-ben, csak 51 éves volt, amikor elhunyt.
5. Michael Jackson
Többen húztak hasznot abból, hogy a néhai énekes hipochonder volt: egykori producere és barátja, Tarak Ben Ammar szerint Jacksonnak dollárezrekért állítottak ki számlát a sokféle gyógyszerért és csodabogyóért, amiket még életében be is szedett.
A manager szerint nem lehetett tudni, hogy tényleg beteg-e, mert olyan sarlatánok vették körül, akik a betegségéből éltek.
Gyermekkorában sokat szenvedett pattanásaitól és orrától, aminek méreteivel nem tudott kibékülni, ezért plasztikai beavatkozások tucatjainak vetette alá magát, később pedig a fájdalomcsillapítók foglyává vált.
Tragikus hirtelenséggel 2009. június 25-én, 50 évesen hunyt el, kardiológusa túladagolta altatószereit.
