Az évforduló kapcsán Hobo (Földes László), a csapat egyik hazai szakértője idézte fel emlékeit: “Számomra a Rolling Stones maga a megtérés volt, egyfajta áramütés, amely megváltoztatta az életemet. Kezdetben csak őrült rajongó voltam, később, megalapítottam a Hobo Blues Bandet, amely az általam írt Rolling Stones Blueszal lett ismert. Harminc évvel ezelőtt könyvem jelent meg a zenekarról, a fél évszázados születésnap alkalmából július 28-án a Művészetek Völgyében a kapolcsi Hobo-klubban zenészbarátaimmal csak Stones-számokat fogunk játszani a magyar fordításaimban” – mondta Hobo.
Az első Rolling Stones-számot 1964 novemberében hallotta, amikor kötelező katonai szolgálatát töltötte Mezőtúron, és az őrtoronyban egy tranzisztoros készüléken a luxemburgi rádión befogta a Little Red Rooster (Kis vörös kakas) című dalt, Willie Dixon amerikai bluesszerzeményét az együttes előadásában.
“Az amerikai fekete zene az angol zenekarokon, elsősorban a Rolling Stoneson, az Animalson és a Yardbirdsön keresztül visszajutott az Egyesült Államokba, és lett nagyon népszerű a hatvanas évek közepén. Aztán Mick Jagger és Keith Richards elkezdte ontani saját szerzeményeit, ezeket lefordítottam: 1968-ban a Beggars Banquet című lemez nagyszerű dalai, például a Sympathy For The Devil, a Salt of the Earth vagy a Street Fighting Man vittek el engem is a szövegírás felé” – fejtette ki Hobo.
A zenész szerint a Stones 1968 és 1972 között született négy lemezét, köztük a Sticky Fingerst és az Exile On Main Streetet nem tudta később felülmúlni. Hozzátette: minden albumukon találhatóak gyöngyszemek, de ennél mindig is sokkal fontosabb volt az élő előadás varázsa, a Stones elsősorban ezzel tudott és tud még ma is kiemelkedni a többi zenekar közül.
“Először 1976-ban láttam őket élőben Zágrábban, rögtön két egymás utáni koncerten is, és az előadás egészen szuggesztív erejű volt, holott az akkor megjelent albumukat, a Black and Blue-t egyáltalán nem szerettem. Azóta mindegyik turnéjuk műsorát láttam, köztük amerikaiakat is, összesen talán negyven Stones-koncerten voltam, persze a két budapestin is, 1995-ben és 2007-ben” – mondta Hobo.
Az énekes szerint Mick Jaggernek, a frontembernek óriási szerepe volt abban, hogy összefogta a zenekart, és a Stones annak ellenére szárnyalni tudott, hogy Keith Richards gitáros életét mintegy másfél évtizeden át meghatározta a kábítószer-függőség. Hozzáfűzte: az is fontos volt az együttes szempontjából, hogy Jagger a zenében és az öltözködésben egyaránt mindig naprakész volt. “1989-ben egy amerikai koncertjük után egészen közelről láttam, amint mentek a stadion kijárata felé a folyosón. Volt köztük valami megmagyarázhatatlan összhang, ami számomra sok mindent megmagyarázott.”
A The Rolling Stones 50 címmel most megjelent 350 oldalas fotóalbumban (a magyar kiadó a ShowTime Budapest) a zenekar tagjai maguk kommentálják a fényképeket, amelyek a Daily Mirror című brit napilap archívumából származnak. A kötetben szerepelnek többek között Gered Mankowitz, Jean-Marie Périer, a magyar származású Dezo Hoffman, Michael Cooper, Terry O’Neill, Bent Rej és Philip Townsend képei.
