Mindössze tizenhat éves, mégis, talán már most sokkal több megaláztatáson ment keresztül, mint egy átlagos ember egész élete során. “Vasfogú”,”négyszemű” – hallhatta nap mint nap már alig hétesztendősen, az általános iskola első osztályában is. Nem is csoda, hogy Burgess Benjámint elkerülték a barátok, és egy magának való kisfiú lett.
– Általános iskolás korom óta nem volt sok barátom. A szüleim is láthatták a problémáimat, hiszen kiskorom óta arra tanítottak, hogy engedjem el a fülem mellett ezeket a megjegyzéseket. Mindig az vigasztalt, eljön majd a nap, amikor mindenkit megnyugtatok, hogy lesz belőlem valaki. Barátaim sem voltak. Végül három évvel ezelőtt a zenébe menekültem. Két sráccal alapítottunk egy zenekart, a színpadon pedig mindig elfelejtem azt, ki vagyok és milyen – magyarázta a Csóron élő fiú.
Benjámin elmondása szerint egyre nyitottabb az emberekre. Mindezt azok ellenére is, hogy a családjában az apján kívül sem hitt benne senki.
– Mindig szkeptikusak voltak, egyedül az apám támogatott. De pozitív vagyok már, barátságos. A plasztikai beavatkozások is foglalkoztattak, de rájöttem, így vagyok az, aki vagyok. Megtanulok ezzel élni. Most, hogy elindultam a Megasztáron, és a jelek szerint a zsűri előtt is megmutathatom maga, a családom is többször bocsánatot kért azért, mert nem hittek nekem – magyarázta az amerikai-magyar származású fiú, aki még ma is azzal küzd, hogy ne viseljen minden alkalommal sapkát, ami alá begyömöszöli a füleit.
Fotó: TV2
