Az Oscar-díjátadó zsűrijét a leggyakrabban a hagyománytisztelő jelszóval szokták jellemezni. Ha ebből indulunk ki, akkor nem csoda, hogy 10 kategóriában is jelölték Michel Hazanavicius francia rendező filmjét, A némafilmest (The Artist), mely George Valentin (Jean Dujardin) személyén keresztül mutatja meg, az oly sok némafilm színészt érintő sokkot, mikor bevezetik a hangosfilmet, és a korábban sztárnak számító egyének a háttérbe kerülnek, hiszen más fajta képességek szükségesek egy olyan alkotáshoz, ahol a mutogatást, mozgást vagy éppen az erős grimaszolást felváltja a dialógus.
Ennek elmesélése Hazanavicius intelligenciáját dicséri, fantasztikus és egyben merész ötlet volt teljes egészében némafilmet készíteni belőle. Az utóbbi jelzőt azért érdemes taglalni, mert ma, a számítógépes effektekkel tűzdelt világban, egy beszéd nélküli film durva váltás a nézők számára. Kivédhetetlenül lassítja a filmet, és ha a rendező, aki egyben Anne-Sophie Bion mellett a vágó is, nem figyel a jó ritmusváltásra, a feszültségteremtésre, akkor az a film teljes bukás. Itt viszont minden összeáll, nem lankad a figyelmünk és egyes jelenetekből szintén nagyon okos módon, még több izgalmat hoz ki, mint egy hangos film. Hiszen ki tudja, hogy éppen a BANG szó itt milyen hangot jelöl éppen. Fantasztikusan ki lett találva az az autós jelenet.
Ezek mellé társul még a műfajból adódóan hangsúlyos zene is, melyek többségét Ludovic Bource szerezte. A régi filmek hangulatát idézi fel amellett, hogy végigvezeti a történetet. Mesél az érzésekről, mesél a dallammal, miközben mindig megújul.
Forrás: Fórum Hungary
Tehát nagyon jól felépített alapot kaptak a színészek, amit sikerült tovább fokozniuk. Jean Dujardin elképesztően szerethető figurát alkotott meg George Valentin képében. Végre tetőtől talpig egy igazi férfi lépkedett a színpadon, és ehhez nem kellett manír, hajfésülgetés, kockás has. Értjük az esendőségét, sajnálni tudjuk a bukását, és becsülni azt, amit képvisel, még ha néha már túlságosan is ragaszkodik hozzá. Dujardin nagyon természetesen formálta meg Gerorge-ot, nem hiába tartják az Oscar legesélyesebbjének.
Forrás: Fórum Hungary
Hozzá pedig ugyanazzal a bájjal remekül passzol a Peppy Millert játszó, lenyűgözően szép (Bérénice Bejo) . Ő is már egy mosolyával megkedvelteti magát, abszolút követhető, hogy Valentin miért érti sokáig félre a pályáján egyre magasabb szintre emelkedő Peppy-t, hiszen egy olyan nő, aki mindent és mindenkit megkaphat, mért vonzódna egy lepukkant exsztárhoz? De erre is hamar választ kapunk, ha megimserjük Valentin személyiségét. Bejo szintén nagyon hitelesen alakítja a szerelmes nőt, jól kiegészíti a férfi játékát.
Fontos még megemlíti két öregmotorost, a pénzéhes rendezőt játszó John Goodman és a hűséges sofőrt alakító James Cromwell játékát. Mindkettő önmagához képest is brillírozik a szerepben.
