A Zala Megyei Bíróságon született és most megsemmisített ítélet szerint a vádlott a szakítás utáni napon felkereste volt élettársát, és őt, valamint a lakásban tartózkodó férfit előbb azzal fenyegette, hogy megöli őket, majd megpróbálta megszúrni őket, de utóbbi kituszkolta a lakásból. Ezért első fokon nyolc év fegyházra és ötévi közügyektől eltiltásra ítélték a támadót.
A tárgyaláson a védő egyebek mellett annak bizonyítottságát hiányolta, hogy a férfi valóban ölni akart, és felvetett számos, az iratokban megjelenő, de nem tisztázott belső ellentmondást is. Például azt: sem a helyszínen, sem a sértetteken nem volt nyoma szurkálásnak.
Az ügyész az alapján kérte a további bizonyítást vagy a hatályon kívül helyezést, hogy jelen állapotában az ügy precízen nem tisztázható.
A vádlott nem ismerte el a terhére rótt cselekményt, és egyebek mellett azzal mentegetőzött: “szoktam szavakkal dobálózni”.
Az első fokú döntés “elnagyolt, ingerszegény” volt, miközben “egy kicsit nagyobb energiával” tisztázható lett volna, mi történt 2010. január 26-án a keszthelyi lakásban – mondta Kovács Tamás bíró, hozzátéve, “tobzódhatnánk az okokban, hogy miért megalapozatlan” a megyei bíróság döntése.
Közlése szerint a táblabíróság nem vállalhatja magára annak ódiumát, hogy részletes – a teljes eljárás megismétlésével felérő – bizonyítást folytat le, akkor ugyanis egyetlen bírói fokon születne rendes eljárásban meg nem támadható jogerős ítélet.
