A fénykép aranyos: stúdióban készült nyolc, egyforma rugdalózóba öltöztetett, fehér pamut fejfedős csecsemőről, pofijukon vigyorgó vagy grimaszoló, elképedt vagy ordító arckifejezéssel. A felvételt egy fotóstúdió reklámjának szánták, de egészen más hatást váltott ki, mint készítői remélték. Kínában, ahol a szülők többsége számára csak egyetlen gyereket engedélyeznek, sok embert elképeszt, hogy egy házaspár csaknem egymillió jüant – körülbelül 40 millió forintnyi összeget – költött és két béranyát szerződtetett azért, hogy nyolc gyereke lehessen.
Az eset rávilágított arra, hogy a hatalmas országban is vannak béranyák, noha ez sok tekintetben törvénysértő; és arra is, hogy a gazdag kínaiak azt tehetik, amit csak akarnak, és fütyülnek a mások esetében kötelező szabályokra. A legáltalánosabb reagálás azonban egyszerűen a hitetlenkedéssel vegyes döbbenet volt.
“Te jó ég! Egy családban nyolc gyerek… Amikor a családtervezés a legtöbb ember számára csak egyet engedélyez… Ez azért több a soknál!” – kiáltott fel a kínai Központi Televízió műsorvezetője, amikor a minap bevezette a babákról szóló 20 perces riportot.
Sokan kitalált kacsának vélték a dolgot
A kínai média csak “nyolcasmama” néven emlegeti az amerikai állampolgárságú biológiai anyát. A Kuangcsouban, a dél-kínai Kuangtung tartomány székhelyén élő családot sok bizonytalanság övezi ma is. A hivatalos városi lap, a Kuangcsou Zsipao szerint az asszony két ikret hordott ki, míg két béranya további hármat-hármat szült meg neki. Miután tavaly szeptemberben és októberben világra jöttek a bébik, a riport szerint a szülők 11 dadát vettek fel, hogy segítsenek a csecsemők gondozásában.
Bár sokan kitalált kacsának vélték a dolgot, a tartományi egészségügyi hatóság egyik szóvivője megerősítette, hogy az eset megtörtént, és jelenleg vizsgálat tárgyát képezi, de további részleteket a személyiségi jogokra hivatkozva nem közölt.
Liang Csung-tang, a sanghaji Társadalomtudományi Akadémia demográfus szakértője szerint a történet azért keltett közfeltűnést, mert a família merészen szembement az ország családtervezési normáival. “Az emberek manapság erős érdeklődést mutatnak a törvény megváltoztatásának lehetősége iránt. Sokak szerint már régen szakítani kellett volna elveivel, vagy legalábbis enyhíteni kellett volna azokon” – fűzte hozzá az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva.
Egy 2001 évi törvény tiltja a kínai egészségügyi intézmények és személyzet számára a béranyaságban való bármilyen közreműködést, vagyis a részvételt egy olyan folyamatban, amelynek során egy pár embrióját beültetik egy másik nő szervezetébe, hogy az hordja ki a magzatot. Ennek ellenére a béranyaságnak virágzó illegális piaca van, mivel mind több pár halasztja későbbre a házasságot és a gyerekvállalást, hogy aztán egyszer csak ráébredjen, hogy az anya már nem képes kihordani a bébit. A törvény csak az egészségügyi szolgáltatást tiltja, a világhálón viszont könnyű olyan közvetítő ügynökségeket találni, amelyek összehozzák a párokat a béranyákkal.
A Kuangcsou Zsipao szerint a nyolcbébis pár is azt követően folyamodott az in vitro megtermékenyítéshez és a béranyákhoz, hogy előzőleg a biológiai anya éveken át hiába próbálkozott a természetes szüléssel.
Elítélik a béranyaságot
Liu Csia-lej, a Daiyunguke béranyaügynökség kuangtungi irodájának egyik menedzsere elmondta, hogy 2011 a cég legjobb éve volt, több mint 600 béranyát közvetítettek ki a családokhoz. A cég ügyfelei kínaiak, de az egészségügyi szolgáltatásokat más délkelet-ázsiai országokban és Japánban biztosítják, hogy meg lehessen kerülni a törvényt. Helyi médiajelentések szerint azonban a kínai kórházakban is nyújtanak illegális szolgáltatásokat.
A béranyaságot sokan elítélik az ázsiai országban, olyan módszernek tartják, amelynek révén a gazdag nők el akarják kerülni a terhességet. Az angol nyelvű China Dailyben egy hozzászóló szerint ezek a nők az alakjukat féltik vagy nem akarják hátráltatni szakmai karrierjüket.
Kai Hung, a lap egyik kommentátora felháborodva azt írta, hogy így ki fog alakulni azoknak a szegény nőknek a csoportja, akik “bérbe adják méhüket a gazdag nőknek”. Ezt a véleményt azonban cáfolta Therese Hesketh, a University College London tanárnője, aki tanulmányozta a kínai családtervezést: benyomásai szerint azok az asszonyok, akik megengedhetik maguknak béranya felfogadását, inkább egyetemet végzett vonzó nőket alkalmaznak erre a célra, mint szegényeket.
A kínai média szerint a “nyolcasmama” családja a fotó körüli vihar nyomán elrejtőzött, a kínai televízió riportere mindössze a korábbi szomszédokat találta meg. Ők elmondták, hogy csak a dadákat látták, akik csoportosan vitték a kicsiket egy bölcsődébe.
A kuangcsoui QQ Baba fotóstúdióban ugyan szabadon megszemlélhetők a nyolc csecsemő aranyos képei, ám a személyzet a hozzá intézett kérdésekre azt feleli, hogy semmit sem tud arról, kiket ábrázolnak.
Mit számít a törvény, ha elég pénzed van?
Mindenesetre tény, hogy csak jómódú emberek engedhetik meg maguknak az in vitro megtermékenyítést, vagy azt, hogy olyan nagy villában éljenek, mint a nyolcgyermekes pár.
A gazdagok számára egyszerű több gyereket vállalni a megengedettnél, mert ki tudják fizetni az ilyenkor kötelező nagy összegű bírságot. Közülük egyesek külföldi állampolgárságot szereznek, mert más országok polgáraira nem vonatkozik a kínai gyermekvállalási korlátozás.
Az ügy körüli felzúdulás feltehetően csak növeli a béranyák iránti keresletet. Az ezzel foglalkozó Daiyun.com ügynökség portálján virágok közül mosolygó bébik láthatók, a cég menedzsere viszont arra hivatkozva tért ki az amerikai hírügynökség kérdései elől, hogy a rájuk irányuló figyelem miatt nem kíván interjút adni.
A csak Liu néven bemutatkozó asszony annyit azonban elismert, hogy az üzlet mind jobban megy. “Egyre több ember veszi igénybe szolgáltatásainkat” – közölte elégedetten.
