Vágó István a babonák, sarlatánok, jósok ellen veszi fel a harcot
Fotó: Story4
Vágó könyvében nem először „indít támadást” az ezotéria és annak művelői ellen, a sokoldalú tévés 2005 óta a Szkeptikus Társaság alapító tagjaként több fórumon is hangot adott nézeteinek. A legismertebb szkeptikussal beszélgettünk.
– A Szkeptikus Társaság évek óta arra törekszik, hogy felnyissa az emberek szemét, és felhívja a „hiszékenyek” figyelmét arra, hogy az ezotéria „művelői” az esetek nagy részében közönséges csalók. Ennek szellemében írta meg ön is a könyvét…
– Amikor megszületett a Vigyázat, csalók! ötlete, arra gondoltam, jó lenne, ha a könyv eljutna például azokhoz, akik emelt díjas telefonszámokon televíziós jósok tanácsait kérik ki ügyes-bajos dolgaikhoz. Optimista vagyok, hiszek abban, ha ésszerű, követhető érvelést olvasnak, elgondolkoznak a leírtakon, és nem fogadják el kritika nélkül, amit az ezotéria képviselői állítanak. Szerettem volna azt is világossá tenni, mit nevezzünk tudománynak, és mi az, ami áltudomány.
– Hogyan foglalná össze az áltudomány ismérveit?
– Áltudomány, ha egy bonyolult jelenséget végsőkig leegyszerűsített formában magyaráz valaki, és közben nem utal rá, hogy mindezt ennek tudatában teszi. Áltudomány, ha egy érvelésben csak évezredes hagyományokra hivatkoznak, figyelmen kívül hagyják az azóta elért tudományos eredményeket, vagy a jelenleg ismertnél ósdibb magyarázatot adnak egy jelenségre. Áltudomány, ha valaki olyan fogalmakkal érvel, melyeket előtte nem definiált, azaz nem határozta meg pontosan azok jelentését. Az auralátók, asztrológusok, kártyavetők, csodaszereket gyártók stb. működésére ez mind igaz. Olyan fogalmakat használnak, mint az energia vagy frekvencia, anélkül, hogy definiálnák, mit értenek alatta.
– Az azonban vitathatatlan, hogy soha ennyi jós, mágus, jövőbelátó nem reklámozta magát, mint az utóbbi években… Az ezotéria, mondhatni, a reneszánszát éli. Mi lehet ennek az oka?
– Ez a folyamat már a rendszerváltással elkezdődött. A demokrácia helyreállítása azzal is járt, hogy a könyvkiadás addigi korlátai eltűntek, sőt, minél meglepőbb, az addig megszokottól minél elütőbb gondolatvilágú művek jelentek meg, annál nagyobb volt a siker. Ehhez társult a média világának forradalmi megváltozása is: a kereskedelmi jellegű műsorok megjelenése a közszolgálati tévében. Később maguk a kereskedelmi televíziók is beindultak, amelyek számára a nézettség a legfontosabb cél. Engem például sok szemrehányás ér azért, hogy liberális gondolkodóként beleszólok abba, hogy más hogyan gondolkodik, „Demokrácia van, állítólag” – érvelnek, és ezt én is fontos megállapításnak tartom. Igen, demokrácia van, amibe nem csak az fér bele, hogy mindenki azt mond, amit akar, de az is, hogy mindenki azt bírál, akit és amit akar. Mi pedig azokat bíráljuk, akik csak állítanak, kijelentenek valamit, de sosem bizonyítanak.
– Bármennyire is érthető és ésszel belátható az önök érvelése, mégis hihetetlenül sok ember fordul előbb jóshoz, mint orvoshoz, ha egészségügyi problémája adódik. Többen az anyagi nehézségek ellenére is összekuporgatják a „kezelés” árát, mások súlyos ezreket fizetnek azért, hogy „belepillanthassanak” a jövőjükbe. Az ezotéria jól jövedelmező ágazat, ma például egy asztrológus alkalmanként 10-15 ezer forintot kér a „tanácsadásért”.
A helyzet valóban aggasztó, amelynek kialakulásában nagy szerepe van a médiának. Első körben a délelőtt és késő este is sugárzott, jósokkal és mágusokkal dolgozó ezoterikus adások a felelősek, de sokat rontanak a helyzeten a bulvárlapok is. A kereskedelmi televíziókat köztudottan az alacsonyabban iskolázott rétegből nézik, ezek a csatornák pedig rendre olyan témákat – betegség, anyagi helyzet, jövőtől való félelem, társas kapcsolatok – vesznek elő, melyek közvetlenül érintik ezt a nagyon népes csoportot. Ráadásul az élet nagy kérdéseit végtelenül leegyszerűsítve tálalják, abszolút képzetlen vagy csak az ezotériában „képzett” műsorvezetők előadásában.
– Az ezotéria azonban nemcsak azokat az embereket célozza meg, akik csupán kíváncsiak, és unalmukban vagy „lesz, ami lesz” alapon betelefonálnak egy jósolós műsorba, hanem az igazán bajban lévőket is. Ön is említi a könyvében az egyik rákgyógyítóként reklámozott teakeveréket, amely tudomásom szerint évekkel ezelőtt hatalmas eladásokat produkált. Azok, akik azt a diagnózist kapják az orvosuktól, hogy gyógyíthatatlanok, az utolsó szalmaszálba kapaszkodva nyúlnak a csodapirulákhoz és „varázserejű” készülékekhez, hátha… Vajon ezt a hitet mindenképpen károsnak kell tartanunk?
Amióta meglehetős vehemenciával bírálom az ezoterikus gyógyítókat, egyre-másra kapom a ledorongoló leveleket, miért veszem el beteg emberek hitét abban, hogy megfelelő segítséget kaphatnak a transzcendens képességeiket hirdető „csodatevőktől”. Nos, a betegek között sajnos vannak olyanok, akiknek már alig van esélyük a gyógyulásra. Az ő esetükben valóban nincs értelme annak, hogy szkeptikus gondolkodásra buzdítsam őket. Egy ilyen tévedésemet egyszer már meg is szenvedtem: amikor szegény Déri Jancsi betegágya mellett megláttam egy csillogó-villogó berendezést, melytől ő a gyógyulását várta(?), megjegyeztem: – De Jancsi, ennek a kütyünek hol az energiaforrása? Erre ő azt válaszolta: – tudom, de hátha… – Nagyon elszégyelltem magam, máig nem is hevertem ki akkori morbid tapintatlanságomat. Más a helyzet azonban azokkal, akik még profitálhatnának a mai kor orvostudományának vívmányaiból. Összességében azonban felháborítónak tartom, hogy adott esetben egy súlyosan beteg, netán haldokló ember családjától a gyógyulást ígérve több százezer forintokat csalnak ki. Az pedig még inkább elítélendő, ha egy esetleg gyógyítható beteg valamiféle balga hit miatt nem orvosi kezelést vesz igénybe, hanem egy önmagát mindenhatóként reklámozó kuruzslóhoz fordul. Ez tragédiához vezethet.
Interjúnk folytatását január 2-án olvashatjátok.
