Ki a leghíresebb, ki a leggazdagabb, ki a legokosabb Szegeden? Vajon milyen válasz születne, ha egyszer ezekről a kérdésekről szavaztatnák meg a városukat jól ismerő szegedi polgárokat. De hogy ki a legfélelmetesebb? Nos, ezt szavazás nélkül kutattuk fel, és találtuk meg Balogh Lajos személyében.
Azért nem kell megijedni. A legfélelmetesebb szegedi lakost nem a Kárász utcán, netán az újszegedi ligetben kellett keresni, hanem a Mars tér 13. szám alatt. Aki nem tudná: itt áll a Szegedi Fegyház és Börtön, ismertebb nevén a Csillag börtön, ahol hazánk legkegyetlenebb gyilkosainak egy részét őrzik. A bűnüldözésben és a büntetés-végrehajtásban jártas szakembereket megkérdezve, (mivel Magda Marinkót már átszállították a tiszalöki fegyházba) végül egy név maradt fenn a rostán, és ő nem más, mint Balogh Lajos, akit százhalombattai rémként emleget az egész ország.
Az életfogytiglanra ítélt férfi nem titkolja szándékát: újabb gyilkosságokat követne el, ha szabadulna. Az egyik televízióban például így fogalmazott: „Olyan piszkos munkát maga még nem látott, amit én kinn művelnék! Mondom, a válogatottan legundorítóbb bűncselekményeket követném el. Válogatottan, tehát tőlem ilyet nem látna senki, hogy utcán valakit fejbe lövök, mert az nem elég megbotránkoztató.”
A gyilkosságok idején 29 éves, szobafestő és mázoló képesítéssel rendelkező férfi elsőként sógornőjét, a 16 éves M. Krisztinát ölte meg 1994. május 4-én, mert szerinte nem elég tisztelettel bánt a családjával, ami nem tetszett Baloghnak. Egy homokbányába kényszerítette, ahol válogatott kínzások közepette végzett a szerencsétlen lánnyal. Elfogása után első gyilkosságát így idézte fel Balogh:
“Amikor elkezdtem magát a cselekményt, talán jobban féltem, mint maga az áldozat. Szinte remegtem, de mire végeztem, addigra már rendesen élveztem, szinte annyira, hogy abban a pillanatban, amikor meghalt, sajnáltam. Nem őt sajnáltam, hanem azt, hogy már vége.“
Balogh ezután rablásra, gyilkosságra szakosodó bandát toborzott, de maga végzett 1994. júniusában a diák M. Hajnalkával akit korábbi áldozatának teteme közelében megerőszakolt, egy konyhakéssel ledöfött, majd kövekkel szétverte a fejét.
1995. januárjában Balogh csapatával a százhalombattai kiserdőben egy emberrablásos terven dolgozott, amikor két, közelben futó lányra figyeltek fel. Amikor a kocogók melléjük értek, a banda lecsapott rájuk. Balogh egy domboldalhoz lökdöste a lányokat, fajtalankodott velük, majd egy erdei tisztáson fejbe lőtte mindkettőjüket, és egy tőrrel is többször beléjük szúrt. Balogh elfogása után egy zárkatársára támadt, akit úgy megkínzott, hogy a férfit csak műtét mentette meg a haláltól.
“Azt gondolom, nincs mindenkinek joga arra, hogy éljen” – nyilatkozta egy tévének Balogh már a Csillagból, aki kihívó büszkeséggel vágta azt is az ország arcába: “Kéjgyilkosnak tartom magam, amikor a sógornőmet meggyilkoltam, azt rendesen élveztem, éppen ezért órákig húztam“.
Nem csoda, hogy pár évvel ezelőtt aláírásgyűjtést kezdeményeztek Százhalombattán, gyilkosságai színhelyén, azt kérve: súlyosítsák Balogh büntetését tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre. De erre a törvények nem adnak lehetőséget. Vagyis Balogh a fegyházban mutatott jó magaviselete esetén 30 év után akár ki is engedhető. Ám a büntetés-végrehajtási bíró dönthet úgy, hogy a vádlott továbbra is veszélyes a társadalomra, a büntetés nem érte el célját, ezért újabb és újabb évekre, akár élete végig a fegyházban kell maradnia. Addig meg bízzunk abban: az 1980-as évek közepe óta senkinek nem sikerült a Csillagból megszökni, és ez így is marad még hosszú évtizedekig.
