Fekete Kristóf szíve hangosabban kezdett el dobogni, amikor a rendőrautó a házuk előtt megállt. Tudta, hogy a rendőrök most érte jöttek.
Közel lakik a rendőrséghez, mindig látja az egyenruhásokat, amikor iskolába megy. Sokszor gondot arra, milyen jó nekik, mert megvédik az embereket. Egy napon aztán, amikor rajzolni ült le a szobájában, egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a papíron nem más kezd körvonalazódni, mint egy rendőrautó. Amikor elkészült vele, kivitte az édesanyjának, és kijelentette: szeretné elküldeni a rajzot a rendőröknek.
Az édesanyja komolyan vette az elhatározást, és postára adta a rajzot. Annyit még ráírtak a lap tetejére, hogy Kristóf is rendőr szeretne lenni, ha megnő, és jó munkát kívántak. Nem kellett sokáig várni, mert értesítés jött, hogy hamarosan közelről láthatja a kisfiú a rendőrautót. Ez a pillanat jött el, csütörtökön délután.
Kristóf beszállt a rendőrökhöz az autóba, és mintha máris közéjük tartozna kihajtottak az M7-es Autópálya Székesfehérvári Közlekedésrendészeti Alosztályára.
Igaz, hogy ő nyomozó szeretne majd lenni, ha felnő, mivel szerinte az „izgibb”, azért jól érezte magát Kaposvári Károly r. alezredesnek a főkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetőjének, és Illés Mihály r. alezredesnek, a Fejér Megyei Balesetmegelőzési Bizottság titkárának társaságában. Szemmel láthatóan élvezte az autópálya rendőrségen tett látogatást is. Mintha világ életében ilyen komoly emberek társaságában töltötte volna az időt, no és a rendőrségen.
Még a sajtósok kérdéseire is gördülékenyen, választékosan, kedvesen, de nagyon határozottan válaszolt. Felmerült az emberben, biztos, hogy nem szóvivő akar majd lenni? Mivel a jelenlévők tudták mekkora felelősség rejlik már a kérdésekben is, főként, ha kisfiú áll a mikrofon előtt, így aztán ez a kérdés el sem hangzott, nehogy összezavarjuk őt.
Németh-Kész Mónika a főkapitányság szóvivője pedig a helyzet magaslatán állt, és következtek az igazán kisembernek való programok. Beülhetett a papírra álmodott rendőrautóba a gyermek, aztán kipróbálhatta, hogy az üléstől eléri-e egy rendőrmotor kormányát. Igen, állíthatom, ez nehézség nélkül sikerült.
Miután a rendőrmunka „legfontosabb” kellékeit szegről-végről megismerte Kristóf, körbevitték a rendőrségi épületben, hogy legyen fogalma arról is, hol tölt az ügyeletes sokszor éjszakákat és hol végzik el a rendőrök a sok-sok papírmunkát.
Hogy ne merüljön feledésbe a rendrökkel átélt “kaland”, a találkozó végén még ajándékcsomagot is kapott a 9 éves kisfiú. Láthatósági mellényt, fényvisszaverős kulcstartót, baseballsapkát és pólót. Sőt a csomagban színes ceruza is volt,hogy a következő rendőrautót már azokkal rajzolhassa.
Kristóf mutatja a rajzot a rendőröknek