A zenész körül nincsenek balhék, botrányok, kiegyensúlyozott a magánélete, nem ad nagykoncertet. A Hír24 mégis kíváncsi volt arra, mit tudott kezdeni a tehetségkutatóban megszerzett hírnévvel Boogie az évek alatt, és miként él mostanában.
Akik figyelik a pályafutásodat, tudják, a mai napig gyakran vannak fellépéseid. Ám annak ellenére, hogy a tehetségkutatók egyik legkarakteresebb előadója voltál, mégsem építettél ki több tízezres rajongótábort. Vagy éppen ez az erőteljes „valamilyenség” okozott problémát? Elégedett vagy a klubzenéléssel, vagy többre is vágynál? Ahogy ismerlek, te nem vagy az a kifejezetten törtető típus…
A Megasztárt követő időszak nagyon intenzív volt, akik erősen bent maradtak a köztudatban, akkor alapozták meg a karrierjüket. A siker a személyiség és tehetség mellett nagymértékben függ attól, hogy ki, kivel kerül kapcsolatba, kivel köt szerződést, milyen anyagi erőforrások állnak a rendelkezésére. Voltak, akik az első sikereket „kihasználva” nagyon ügyesen helyezkedtek, és ezt nem pejoratívan értem. Másrészt az indulásom is más volt, mint sok társamnak. A Megasztár előtt már közel tíz éve zenéltem, mi nem pop-, hanem blueszenét játszottunk. Ráadásul nem is én voltam a csapatunk énekese, inkább gitároztam. Így aztán a tehetségkutató után nem volt egy olyan popzenei repertoárom, amivel el lehetett volna indulni a könnyűzenei piacon. Szinte előlről kellett kezdeni a dalírást. A zenei múltamnak köszönhetően az ízlésvilágom is kialakultabb volt, mint az éppen kamaszkorból kinőtt társaimnak. Szuverénebb voltam, kevésbé formálható, nehezebb volt velem mit kezdeni.
Kisebb pubokban adsz rendkívül jó hangulatú koncerteket, ám az egzisztenciális biztonságod érdekében civil állást is vállalsz. Hogy fér össze benned ez a kettősség?
Amikor a Megasztár után visszamentem a korábbi munkahelyemre, a bankba, nagyon nehéz volt. A tehetségkutató és az utána következő turné után nem találtam a helyem az irodában, nem tudtam nyugton maradni. Egy évvel később úgy döntöttem „magánzó” leszek, ám abból nem tudtam megteremteni az anyagi biztonságot. Utólag kiderült, megfelelő infrastruktúra nélkül vágtam bele. Ráadásul már akkor sem csak magamról kellett gondoskodnom, a párom és két gyermeke iránt is felelősséget éreztem. A zenélésről persze nem mondtam le, de belekóstoltam a média világába is, a TV2 Aktívjának, majd a Díványnak a munkatársa lettem, de a leépítésekből adódóan ezek a munkáim megszűntek.
Milyen lehetőségei vannak ma egy zenésznek Magyarországon?
Van, aki jobban, van, aki kevésbé, de majdnem mindenki küszködik. A fájlmegosztó oldalak térhódításával a CD-piac gyakorlatilag megszűnt, még a MAHASZ-lista vezető albumai is nevetségesen kicsi példányszámban fogynak el. Régen százezer eladott példány után lett egy korong aranylemez. A művelődési házak megszűnésével pedig egyre kevesebb a hely, ahol felléphetünk, a válság következtében pedig a fizetőképes koncertlátogató réteg is egyre szűkebb. Hatalmasat változott a világ….
És most, hogyan tovább? Hogyan látod a jövődet előadóként, munkavállalóként, magánemberként?
Egyrészt nagyon boldog vagyok. Januárban születik meg az első közös gyermekünk, Barnabás. Az apaság érzése minden egyebet háttérbe szorít. Másrészt éppen emiatt minden eddiginél fontosabb lenne, hogy több lábon álljak.
