1994-ben egy szabadban megtalált, hányatott sorsú, négy éves kisfiúról szóltak a hírek. Fejletlen volt, beszélni nem tudott. Történetét az újságok is megírták, Maugliként emlegették, és egy ország kezdett aggódni érte.Legendák keringtek róla, hogy ugat, négylábon jár és, hogy a kutyák nevelték fel. Mindebből semmi nem volt igaz, csupán az, hogy a szülői szeretetet állatbarátsággal pótolta.
“Négy éven keresztül nagyon keveset foglalkoztak vele, enni sem adtak neki, amit a kutya evett, azt ette ő is. Beszélni sem tudott” – mesélte Farkas Istvánné, a fiú gyámja.
Berci édesanyja sokat dolgozott, így rá a testvére felügyelt, azaz felügyelt volna, mert ezt helyette többnyire az állatok tették meg. Köztük élt, evett a nap nagy részében. A védőnők elvették a kisfiút a szülőktől, intézetbe került. Édesanyját elítélték kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt, végül felfüggesztettet kapott.
Bercit sokan csúfolták az intézetben, de szerencsére voltak szülők, akik figyelték az akkori híreket és őt akarták. Így került a fiú végül a Farkas családhoz a Rábaközi Gyóróra. Nehezen ment a beilleszkedés, logopédushoz járt, elvégzett egy parképítő iskolát, de munkát nem talál, mert egy betegség miatt nem mehet gépek közelébe. Azt mondja, nincsenek barátai, és a lányok sem állnak vele szóba, mert mindenki lenézi. Vérszerinti édesanyja és édesapja azóta meghaltak.
Berci arról álmodozik, mint a többi tini: számítógépről, barátokról és egy szerelemről, merthogy komoly tervei vannak a jövőre nézve. Virágokkal szeretne foglalkozni, de addig is minden munkát elvállalna, csak lenne már. Gyereket is szeretne idővel, abból az intézetből, ahonnan egykor az ő élete is indult.
