A Komszomolszkaja Pravda című orosz lap riportja szerint Habibamal Bikmuhametova Cseljabinszk megyében, Karagajkul településen él, ahová akkor költözött, amikor 16 éves korában férjhez ment. Jó húsz éve egyik unokájánál lakik, aki maga is hatvanéves. Mindent tud, amit arrafelé egy nőnek tudni kell: csontkovácsolással foglalkozott, szüléseknél segédkezett, füvekkel gyógyított, és a falubeliek szerint a rontást is le tudja venni az emberekről. Férje és legidősebb fia a háborúban meghalt; többé nem ment férjhez, hat gyerekét egyedül nevelte fel. Ma is egész jól elvan, megfelelő az étvágya, de megtart minden böjtöt.
Oroszul nem tud egy szót sem, csak baskír nyelven beszél, ezért szükség esetén unokája fordítja a szavait.
A hosszú élete titkát abban látja, hogy soha nem fogyasztott alkoholt. (Unokája elmondta a lapnak, hogy a nagyanyja még a születésnapi ünnepségeken is csak teát engedett inni.)
Aminyevo településen, ahol született, annak idején szőrén szálán elvesztek az anyakönyvek. Igazolványt a polgárháború után kapott: akkor a helyi tanácsnál kikérdezték, számoltak valamit, és beírták az 1890-es évszámot.
Az illetékes cseljabinszki hivatal szerint a forradalom előtti időkben nem volt születési anyakönyvi kivonat, ezért a Szovjetunióban eleinte az anyakönyvek alapján állították ki az igazolványokat, amelyekben gyakran pontos dátum nem szerepelt, csak az évszám.
Habibamal Bikmuhametova maga sem emlékszik, hogy mely hónap mely napján született: a család – 6 gyermeke, 21 unokája, 45 dédunokája és 10 ükunokája – mindenesetre minden évben július elején ünnepli a nagyanyó születésnapját.
