A férfi kalandjai a dél-amerikai dzsungelben töltött kétéves légiós kiképzés alatt kezdődtek. Kiképzőtiszt lett, de három év után hazajött a szüleihez. A kint megtakarított pénzből házat vett, és diszkót nyitott, amely városszerte ismert és hírhedt volt. A szórakozóhelyen minden volt, mi szem-szájnak ingere. Emiatt aztán egyre több és egyre durvább balhé következett.
A nyomozók végül kábítószer-birtoklás miatt indítottak eljárást Csaba ellen. Két évet ült előzetesben, majd 4 év 2 hónap börtönbüntetést kapott, de a tárgyalás után a maradék letöltésére már nem ment vissza. Ehelyett feleségével Dél-Afrikába szökött, ahol két barátja segítette terve megvalósításában.
„Egy szabad érzést éreztem magamban, hogy ilyen messziről már csak nem fognak bekopogtatni az ablakomon, de mindig folyamatosan bennem volt, hogy akkor mi lesz holnap” – nyilatkozta a Fókusznak a férfi.
Odakint, kis túlzással, mindene megvolt, csak családja, barátai nem. Szüleivel sem tartotta a kapcsolatot. Idő közben elveszítette feleségét is, aki rákban halt meg. Csaba magát okolja, amiért nem vitte el időben orvoshoz. A mindig erős férfi a temetés óta nem tudott kimenni Szilvia sírjához. Azt mondja: most még nincs ereje szembenézni az elmúlt 16 év fájdalmával.
Csaba most újra gyermekkori szobájában lakik. Persze a poszterek helyett most képek vannak a falon, de esténként gondolatban sokszor visszapörgeti az idő kerekét, és újra a fiúszobában érzi magát. Bevallja, ha tehetné, mindent visszacsinálna. Leülné a büntetését, és nem élne ennyi időn át űzött vadként.
„Ha visszapörgethetném az időt, akkor leülném azt a két és fél évet, mert idegileg egy kicsit tönkrementem a bujkálásba” – mondta Csaba.