Míg a Monopolyban a cél ingatlanok és minden egyéb vagyontárgy megszerzése révén csődbe juttatni az ellenfeleket, addig a Szociolyban még inkább a létért folyik a harc: kenyeret meg más alapvető élelmiszert, egyéb árufélét kell tudni venni és mindehhez sorban állni.
A játék tehát nem azonos a Gazdálkodj okosan! nevűvel, amely jól ismert volt Magyarországon is a szocializmus évtizedeiben, de amelyben játékpénzen lakást, porszívót, bútort és egyebet kell venni, nem pedig vécépapírért sorban állni – mint a lengyel “szocialista-realista” társasjátékban.
A Szocioli szellemi atyja Karol Madaj. A játékosok kártyákat húznak, amelyek révén a sor elejére kerülhetnek – ha például van ismerősük a Lengyel Egyesült Munkáspártban -, vagy hátra veti őket a sor(s), mert már bezárt a bolt – tartósan.
“A játék nemcsak megérteti a játékosokkal, hogy milyen volt az ellátás, a bevásárlás Lengyelországban a kommunista hiánygazdaságban, hanem oktatási értéke mellett szórakoztat is… esetleg” – idézte a brit Metro újság Madajt.
