A Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ tájékoztatója szerint Magyarországon évente mintegy nyolcezer új rosszindulatú emlődaganatos megbetegedést tartanak nyilván.² Kockázati tényezőnek minősül minden, ami növeli a betegség kialakulásának esélyét. Van néhány dolog, például az alkoholfogyasztás, amin lehet változtatni. De a kockázati tényezők közé tartoznak olyan dolgok is, amelyekkel együtt kell élni, ilyen például a genetika, az életkor előrehaladása és a családi kórtörténet.³
A WHO megállapítása mögött egy fontos szemléletbeli alapvetés áll: a mellrák kockázata nem mindig magyarázható egyetlen jól azonosítható tényezővel. A National Cancer Institute (NCI) szerint a kockázati tényezők megléte nem jelent automatikus betegséget, és fordítva: sok emlőrákos esetben nem mutatható ki ismert kockázati faktor.³
Ezért a „nálunk nem volt”, „fiatal vagyok”, vagy „egészségesen élek” típusú gondolatok hamis biztonságérzetet kelthetnek, hiszen önmagukban nem biztosítanak védettséget.
Prof. Dr. Dank Magdolna, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója a minap egy kerekasztal beszélgetésen arról mesélt, a diagnózis után sokan azt kérdezik, mit rontottak el.
Semmit! Az emlőrákot nem lehet megelőzni, de megfelelő életmóddal lehet tenni az egészségért
– mondta.
A fiatalabbak is lehetnek érintettek
A 20–44 éves korosztályban is előfordulhat emlőrák – az Európai Rákinformációs Rendszer (ECIS) 2022-es becslései szerint az Unióban az újonnan diagnosztizált emlőrákos nők 11%-a ebből a korcsoportból kerül ki.⁴
Magyarországon a Nemzeti Rákregiszter adatai is azt mutatják, hogy a fiatalabb korosztály érintett, az újonnan diagnosztizáltak 10,5%-a ugyanis 45 év alatti.5
Az AstraZeneca megbízásából 2025-ben készült reprezentatív felmérésben a válaszadók mindössze 57%-a tudta, hogy a mellrák fiataloknál is előfordulhat.⁶
Különböző lépések életkor és élethelyzet szerint
A tudatosság és a korai felismerés nagyon fontos, de ezeket nem egyetlen tevékenységre szűkíti a modern szemléletet. A következő lépés nem minden esetben ugyanolyan, hiszen másról beszélünk egy tünetmentes, egy éppen elváltozást észlelő, vagy egy már kezelés alatt álló személy esetében.
Fiatalabb korban különösen fontos:
- hogy ismerjük a saját testünk és mellünk megszokott állapotát,
- és ha változást észlelünk, ne várakozzunk indokolatlanul, hanem forduljunk orvoshoz.
Éljünk a népegészségügyi emlőszűrésen való részvétel lehetőségével, a 45–65 éves, tünetmentes nőket kétévente hívják be ilyen vizsgálatra.² Viszont fontos, hogy 65 év felett és 45 éves kor alatt is törekedjünk a ‘mell-tudatosságra’.
Egy hazai tanulmány szerint a szűréssel felfedezett betegeknél a kezelés kezdetén ritkábban fordult elő, hogy a daganat már a test távolabbi részeire is átterjedt, és a kilátásaik is jobbak lehetnek, mint azoknál, akiknél a betegséget nem szűrés során fedezték fel.⁷
Bár az önvizsgálat nem helyettesíti a mammográfiát, mégis nagyon fontos: az AstraZeneca megbízásából 2025-ben készült reprezentatív felmérésben a 39 év alatti kitöltők mindössze 52%-a értett egyet azzal, hogy a rendszeres mell-önvizsgálat fontos szerepet játszhat a korai felismerésben. Ebben a korcsoportban minden ötödik megkérdezett (21%) nő válaszolta, hogy végez rendszeresen önvizsgálatot.⁶
Tóth Krisztina, az Egészség Hídja Összefogás az Egészségért, a Mellrák Ellen Egyesület alelnöke szerint ebben az edukációnak is kulcsszerepe van:
A betegek jó része egészségtudatos, de a társadalom másik része kevésbé – őket kell edukálni. Egyértelmű, hogy már a középiskolában is oktatni kell.
A szűrés jelentőségét hazai adatok is alátámasztják. Egy friss, NEAK-adatokon alapuló vizsgálatban a szűréssel felfedezett eseteknél a kezelés kezdetén ismert szervi áttét aránya 3,7% volt, míg a két éven belül nem szűrt csoportban ennek közel négyszerese (14,4%). Az egy- és hároméves halálozás szintén alacsonyabb volt a szűréssel diagnosztizált betegek körében. ⁸
Cselekvés, de mikor?
Bármilyen magas is a lakosság tudásszintje, a gyakorlati lépések gyakran késnek vagy elmaradnak. Ennek pszichológiai és társadalmi okai is lehetnek: a halogatás mögött állhat félelem (mert „Mi lesz, ha találnak valamit?”), időhiány, a vizsgálattal járó kellemetlenségtől való tartás, a bizonytalanság, illetve az a gondolat, hogy „velem ez nem történhet meg”.
A korai felismeréshez az egyéni motiváción túl a család, a párkapcsolat, a baráti kör és a közösség is hozzájárulhat: megkönnyíthetik a következő lépés megtételét.
A korai felismerésnek és az orvostudomány fejlődésének köszönhetően ma már egyre több beteg él hosszabb ideig együtt a betegséggel, ezt támasztja alá egy 2011–2020 közötti időszakot vizsgáló tanulmány statisztikája is.⁸ Az előrehaladott betegséggel élők támogatása szintén közös felelősségünk.
Egy beszélgetés is lehet segítség
Az egészségügyi ellátórendszer mellett a családnak és a közösségeknek is fontos szerepük van. Az AstraZeneca felmérése szerint a nők 36%-a az orvosa mellett elsősorban családtagjaival vagy házastársával beszéli meg a mellrákkal kapcsolatos gondolatait.⁶
A következő lépés mindenkinek más lehet: ismerjük meg és rendszeresen ellenőrizzük mellünk megszokott állapotát, a szűrési korcsoportban éljünk a szervezett szűrés lehetőségével, panasz esetén pedig forduljunk orvoshoz.
Prof. Dr. Dank Magdolna szavaival élve:
Az ember legyen önző! És az odafigyelést saját magáért tegye meg!
És ne csupán magunkra gondoljunk: egy beszélgetéssel másokat is segíthetünk a következő lépés megtételében.
