A himalájai nádirigó első példányát 1867-ben fedezték fel, majd legközelebb 2006-ban látták újra.
2006-ban Thaiföldön sikerült egy élő madarat fogni, majd ugyanaz az egyed két év múlva újra kézre került az ország egy másik részén. Nagyjából ennyit lehetett tudni a himalájai nádirigóról (Acrocephalus orinus), míg 11 múzeumi példányról ki nem derült, hogy e fajhoz tartoznak. Egyeseket Afganisztánban fogták be 1937-ben, egy fiatal madarat pedig 1900-ban Kazahsztánban.
Ezek alapján gyanítható volt, hogy a himalájai nádirigó talán valahol Közép-Ázsia délkeleti részén költ. Tavaly 15 madarat fogtak kutatók Afganisztánban, amelyeket DNS mintavétel alapján egyértelműen a fajhoz tartozóként azonosítottak. Azt azonban nem tudták bizonyítani, csak feltételezték, hogy a területen fészkel.
Szinte ezzel egyidőben svájci kutatók nyolc himalájai nádirigót találtak három különböző ártéri erdőben Tádzsikisztán Gorno-Badaksan autonóm tartományában. Az egyik felnőtt madár nagyméretű kotlófolttal rendelkezett, tehát bizonyíthatóan költött. A terület ezáltal a faj első igazolt fészkelőhelye lett. Ezen kívül fiatal, még alig röpképes állatokat is megfigyeltek. A fantasztikus eredmény közzétételével a tudományos cikk megírásáig kellett várni, amely most a Journal of Avian Biology című szaklapban jelent meg.
További kutatások szükségesek, hogy a faj állományáról pontosabbat meg lehessen tudni. Ezeket a költési időben kell elvégezni, hogy be lehessen határolni a költőhelyet, és többet meg lehessen tudni a nádirigó populációdinamikájáról valamint természetvédelmi helyzetéről.
