A napozók és fürdőzők testi épségére a parti őrség felügyel, a vakációzók lelki üdvéért a tengerparton szolgáló papok felelnek. San Benedetto del Tronto tengerpartján már nem számít meglepetésnek a strandszéken gyóntató pap. A nyári üdülőhelyként ismert Adriai-parti kisváros egyháza évek óta azon dolgozik, hogy a nyár beköszöntével se szakadjon meg az emberek kapcsolata az egyházzal.
A vakáció napjaiban sokan megfeledkeznek a templomba járásról. Másoknak éppen a hétköznapoktól való kikapcsolódás pillanatai adhatnak lehetőséget arra, hogy elgondolkodjanak mindazon, amire év közben nincsen idejük, és a hithez közeledjenek – magyarázta el a helyi egyházmegye és az Azione Cattolica közös kezdeményezését a katolikus mozgalom ifjúsági tagozatát vezető Laura Pulsoni.
A napernyőkkel és nyugágyakkal teli tengerparton még homokba felállított keresztet is találnak azok, akik itt nyugodtan tudnak imádkozni és gyónni, vagy egyszerűen csak arra van szükségük, hogy egy pappal beszélgessenek. A pásztori szolgálat egész július-augusztusban működik, esténként fél tíztől pedig csoportos lelkigyakorlatot tartanak.
Az olasz sajtó megkérdőjelezi a lapok által strandpapoknak nevezett atyák hasznosságát: az Il Giornale egyenesen lehetetlen missziónak tartja a bikini és az Ave Maria egyeztetését. Hogyan lehet az Igére figyelni úszás közben, vagy amikor a napozók között fel-alá sétáló árusok vízben hűtött, friss kókuszszeletet kínálnak kiabálva? – írja az Il Giornale.
Hasonló evangelizációt indított két évvel ezelőtt Pescara tengerpartján Don Vito Cantú atya, aki a strandot járva gyóntatott. “A strandolás után éppúgy lehet diszkózni, mint imádkozni, választás kérdése” – mondta. Tavaly nyáron Szardínia és az északkeleti Jesolo turistákkal teli tengerpartján felfújható műanyag templomot állítottak fel a strandon celebrált miséhez, de ez az erős parti szélben nem bizonyult biztonságosnak.
