Rossz előjelekkel vágtunk neki: a délelőtti interjúalannyal való anyagegyeztetési szappanopera miatt becsúszott egy laza két és fél órás késés. Üröm az ürömben, hogy pocsék idő volt, eső, cudar hideg, nemcsak sétára, de vezetésre is tökéletesen alkalmatlan, téli gumi természetesen sehol (pontosabban: még a garázsban).
De nem baj, mert közben be is sötétedett és még brutális köd is volt, plusz, hogy tutira ne érjünk oda épségben, egy őzike, vélhetően öngyilkossági szándékkal elénk ugrott. Egy zseniális manőverrel azonban – a csodával határos módon – sikerült megmenteni egy fiatal állat, egy ifjú asszony (a feleségem) és egy középkorú férfi (én) életét.
Fotó: Gyula Családi Wellness Hotel
A Családi Wellness Hotel (a továbbiakban: CSWH) recepciósa már a megérkezés után 10 másodperccel belopta magát a szívünkbe: hagyjuk a csudába a holminkat, mondta nekünk, szaladjunk vacsorázni, mert lemaradunk a finom falatokról, aztán majd nyugiban mindent megbeszélünk. Így is tettünk, és még nem is sejtettük, hogy máris a hétvége legjobb pillanatai következnek.
Csak néhány különlegesség a svédasztalos menüből: céklatorta, kacsamájpástétom, camambertes
jégcsapretek-leves. És nemcsak a nevük volt extra, tényleg szenzációsak voltak egytől-egyig, ha sznob lennék, úgy írtam volna: ízköltemények, esetleg: mesés falatok.
Maximálisan gyerekbarát helyről van szó, és ez már az éttermen is látszott (jó, én elsőre nem vettem észre, de én azt is két év után szúrtam ki, hogy az anyósom lakásában a lépcső felett van egy galéria) – mindenütt színes műanyag poharak és kanalak, valamint bárki (mármint kisgyermekkorú bárki) által használható etetőszékek. A menüből pedig a „rántott kismackó” fantázianevű ételt emelném ki, gyerekként azonnal rámentem volna. Így is rámentem.
Rántott kismackó és céklatorta-maradványok – a szerző felvétele
Mivel épp, hogy beestünk, nyilván nem sikerült a hivatalos vacsorazárási időpontban végeznünk, de ezt senki nem tette szóvá – újabb pluszpont. (Nem éltünk vissza a jófejségükkel, hamar befejeztük.)
Hopp, a szállodáról még egy szót sem írtam. Pedig nyilván előre tájékozódtam, a weboldaluk szerint a CSWH a Várfürdő bejáratától pár méterre, parádés környezetben található, a történelmi fürdőváros első négycsillagos családbarát wellness szállodája. Szuper kilátások – gondoltam, és tényleg:
Gloria szundi!
Ha már wellness-szállásról van szó, vacsora után rohantunk a vonatkozó részlegbe, hogy az ocsmány idő okozta sokkot szaunázással és sima ázással ellensúlyozzuk. Örömmel tapasztaltuk, hogy a finn szaunában nem szőrös meztelen férfiak látványa fogadott minket; ezen felbuzdulva – a gyerekmedence kivételével – a részleg minden egyes szolgáltatását kipróbáltuk, pedig a lista tekintélyes: gőzkabin, infraszauna, sókamra; jacuzzi és bitang nagy medence is van, dögönyöző vízzel.
Fotó: Gyula Családi Wellness Hotel
A vacsi + wellness kombó után már csak egyvalami hiányzott a tökéletes estéhez: egy ital a bárban. Ilyen májer vacsora után nem ihattunk sört, és ilyen menő helyen kisfröccs kirendelésével sem égettük magunkat. Szóval, igen, koktélt ittunk. Finom volt, és ami meglepő: nem is volt drága.
Ezek után nem is meglepő, hogy heveny insomniám épp itt ért véget: megszakítás nélkül végigaludtam az éjszakát, amire több hónapja nem volt példa.
Ahová lépek, játék terem
A bőséges reggeli után hivatalosan már indulnunk kellett volna, de a „mindent próbáljunk ki” szellemében nem hagyhattuk ki a játéktermet. Zseniális időzítéssel, ugyanis egy másodpercet sem kellett sorban állni a lődözős, motorozós, ügyességi játékok kipróbálásához, mi több: még motoroztam is. Nem mondom, hogy tehetségesen, de legalább túléltem.
Ezek után a játszóházat már nem teszteltük (bár megtehettük volna, mert sok más hellyel ellentétben itt nincsenek kitiltva a szülők), de azért ránéztünk a labdatengerben hömpölygő boldog gyerekekre, és ez így is tökéletes élmény volt a kis lelkünknek. Amúgy 300 m2-es játszóházról van szó, ugrálóvárral, labirintussal, meg minden – nem olyan hely, ahol 10 perc után unatkozásból eredő nyafi van. A különlegesség: a helynek van saját kabalafigurája, név szerint Momó, aki egy héten kétszer hivatalos látogatást tesz a játszóházban, ahol baráti eszmecserét folytat a gyermekekkel.
Már csak a hosszan tartó súlyos álmatlanság elűzése miatt is megérte csekkolni a fentebb bemutatott szálláshelyet – és akkor még nem is beszéltünk a céklatortáról.
