Milyen érzések kavarogtak önben, amikor kiderült, a díjazottak között van?
Nagyon boldog voltam, leírhatatlanul örültem. Tudtam róla, hogy felterjesztettek a díjra, de mivel korábban is történt már ilyen, inkább nem számítottam semmire. Nem szerettem volna csalódni. Végül néhány nappal ezelőtt telefonon értesítettek arról, hogy megkaptam a díjat. Hirtelen meg sem tudtam szólalni, csak hebegtem-habogtam. Az volt az első kérdésem, hogy ez titkos-e még, mert azon nyomban szerettem volna elújságolni a családomnak. Végül megengedték, hogy megosszam velük a hírt, így együtt örülhettünk.
Miért volt fontos Önnek annyira a Jászai Mari-díj?
Szerencsére a szakmában eltöltött tíz év alatt sokszor kaptam már visszajelzést arról, hogy a közönség szeret, azonban még kevés szakmai díjat ítéltek oda nekem. Azért is örülök annyira a Jászai Mari-díjnak, mert azt egy komoly szakmai bizottság ítéli oda a díjazottaknak. Persze meg kell jegyeznem, hogy ez az elismerés minden bizonnyal nem csak nekem, hanem az Operettszínháznak és magának a műfajnak is szól.
Milyen tervei vannak a közeljövőben?
Az évad tartogat még számomra egy bemutatót, a Ghostot, Kerényi Miklós Gábor rendezésében. Ez egy ősbemutató lesz itthon. Még csak ismerkedünk a darabbal, a próbák pedig húsvét után kezdődnek majd. Közben pedig a zenei karrieremen töröm a fejem, azt szeretném, ha országszerte koncertezhetnék az új lemezem zenei anyagával.
Mindemellett a családjára is jut ideje?
A sok munka mellett természetesen velük is tudok törődni, főleg mostanság tudok kedvezni nekik az időbeosztásommal. Minden nap én viszem iskolába és óvodába a gyerekeket, délután pedig ismét velük vagyok. A hétvégék viszont sajnos nálunk egy kicsit másképp néznek ki mint a többi családnál: amíg ők otthon vannak, én legtöbbször dolgozom. Sokszor lemaradok a fürdetésről, az altatásról és a belsőséges esti családi légkörről, helyette azonban nagyokat sétálunk és biciklizünk, valamint kirándulni is szoktunk.
Fotó: Facebook
