Bezzeg adózni az luxus, mi? Nemrégiben, az életet két pofára habzsoló, botránymágnás Charlie Sheen volt az, aki megszánta némi apróval – 100 000 dollárral – szegény Lindsayt, hogy be tudja fizetni adótartozását, aztán annyit se szólt vissza, hogy fapapucs, akkor mire föl a puccparádé?
Charlie nehezményezte is, hogy még egy mezei köszönömöt sem kapott válaszul a bajba jutott színésznőtől, de aztán csak-csak meglágyult a szíve, illetve Lindsay visszaszólt, hogy: kösz. Így az is elképzelhető, hogy ez a kis csekélység is Charlie bácsitól van, hisz neki úgyis van mit a tejbe aprítania. Hiába, egyszer élünk, sose halunk meg alapon az a jó, ha feléljük az összes vagyonunkat és elbulizzuk minden sütnivalónkat, a rehabon meg a bíróságon már be sem kell mutatkozni, a jó útra térés pedig már annyira extrém dolog, hogy még belegondolni is rizikós, így hát minek is azt erőltetni.
