Amint arról már beszámoltunk, az úszók szövetségi kapitánya, Kiss László és két másik úszó 1961. július 2-án ismerkedett meg a Nemzeti Sportuszodában a Zsuzsanna keresztnevű fiatal hölggyel. A lánynak megtetszett V. Lajos, aki később a sportuszoda 50 méteres medencéjének végén lévő sportlakásba csalta, majd csókolózni próbált vele. A lány tiltakozására dulakodni kezdtek. Ekkor megérkezett V. Lajos és Kiss László. A három sportoló együttes erővel megtámadta a fiatal lányt, az ágyra lökték, majd megerőszakolták.
Az első fokon eljáró bíróság – folytatólagosan elkövetett nemi erőszak bűntette miatt – Kiss Lászlót 5 év, L. Lászlót és V. Lajost 4-4 év, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte.
A másodfokon eljáró bíróság – jogerősen – L. Lászlót 3 év 2 hónap, V. Lajost 2 év, míg Kiss Lászlót 3 év, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Kiss Nagyfán töltötte büntetését.
Kiss a Népszabadság megkeresésére elmondta, méltatlan lenne, ha ennyi idő után magyarázkodnia kellene.
Beszélhetnénk persze arról, hogy 1961-ben mennyire volt megalapozott az ügyünkben hozott ítélet. Mennyire volt bebizonyítva mindaz, ami az ítéletben olvasható. Soha nem hallgattam el a történteket. Soha nem tudtam és nem fogok túllépni rajtuk. Viszont az a közeg, amelyben előtte sportoltam, és amelybe később edzőként visszatértem, képes volt rá. Mivel sem a bíróság, sem más hatóság nem tiltott el – az ítéletbe foglalt bűnöm ellenére sem –, hogy gyerekekkel foglalkozzak, kaptam egy új esélyt és én éltem vele. Mindenki döntse el, hogy a magyar úszósport elmúlt évtizedekben elért eredményei alapján, hogy kellőképpen bizonyítottam-e vagy sem
– fogalmazott a szövetségi kapitány.
Arra a felvetésre, hogy ki vagy kik és miért hozakodtak elő az 55 éve történtekkel, Kiss László azt mondta:
Nem szeretek találgatni. Vannak elképzeléseim, de azokat inkább megtartom magamnak.
