Itt van Hosszú Katinka újabb sajtóközleménye

Sajnálom, hogy ma itt kell lennünk, de a decemberi sajtótájékoztatóm utáni
napon ezt a szerződésajánlatot kaptam a Magyar Úszó Szövetségtől.
Szerintem ezzel csak el akart hallgattatni a szövetség. A pénzt elvileg a
felkészülésemre adnák, de a szerződésben egyetlen kikötés van: vegyek
részt a 2017-es világbajnokság promóciójában. Ugyanúgy, ahogy augusztus
óta, ahhoz kötötte Gyárfás Tamás a felkészülésemhez szükséges
alapfeltételek biztosítását, hogy résztveszek a világbajnokság
népszerűsítésében. Tehát ugyanott tartunk, mint az előző
sajtótájékoztatómon. Még mindig úgy érzem, hogy az eredményeimmel már
kiérdemeltem a támogatást, és nem kéne azt további követelésekhez
kapcsolni. Ezért nem írom alá a szerződést.

Egy valamit tisztázzunk. Ez egy nagy összeg, sokkal több, mint amit
korábban a szövetség a felkészülésemre fordított, de én a decemberi
sajtótájékoztatómon nem pénzt kértem. Nem az volt a célom, hogy a saját
bankszámlám növekedjen. Azt kértem, hogy a szövetség végezze a
munkáját. Ezt a pénzt, amit ajánlottak fordítsák az elméleti és technikai háttér
fejlesztésére, ami biztosítja minden úszó folyamatos fejlődését. Ne
elégedjenek meg a jelenlegi helyzettel, hanem próbáljanak folyamatosan
fejlődni.

Itt álltam előttetek két hete és elmondtam, mit kértem a szövetségtől, amivel
fejleszthetném az edzésmunkámat és a regenerációs rutinomat. Ezeket azért
kértem, mert a rengeteg edzés és verseny mellett nekem már nem jut időm
arra, hogy a legújabb kutatásokat bújjam. Ez a szövetség feladata lenne: az
elméleti és technikai háttér biztosítása, követni a legújabb trendeket. A
kéréseim egy sporttudományos szekció kialakításának alapját képezhetnék a
szövetségen belül. Így nemcsak én profitálhatnék az egészből, hanem a
pályafutásom során szerzett tudás és tapasztalat sokkal nagyobb értéket
jelenthetne a következő generációknak, mint a pénz, amit ebbe
belefektetnének most. A szövetség azonban az erőfeszítéseket megspórolva
inkább az egyszerűbb utat választotta: 12 millió forintot ajánlottak.

Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke a sajtótájékoztatóm után
azt nyilatkozta, hogy én vagyok a világ legjobb úszója, azt viszont nem
várhatom el a szövetségtől, hogy olyan magasságba emelkedjenek, mint ahol
én vagyok. Itt nem az én elvárásaimról van szó, hanem a kötelességről és
felelősségről, amivel a szövetség tartozik minden egyes dolgozójának,
partnerének, szponzorának és leginkább az úszóknak. Mindenhol vannak
hibák, de az én kérésem, hogy a szövetség ne elégedjen meg a jelenlegi
helyzettel. Most mindent rábíznak a versenyzőkre és edzőikre, hogy hozzák
az eredményeket. Nemcsak arról nincs sportszakmai tervük, hogyan
léphetnénk előre, azt sem tudják hogyan maradhatunk meg ezen a szinten.
Az elmúlt három évben üres ígéreteket kaptam, semmi változás nem történt.
A világversenyeken ugyan jó eredményeket értünk el, én mégis azon
töprengtem: tényleg ez volt a legtöbb, amit kihozhattunk magunkból? Sok
úszót láttam, aki úgy hagyta abba az úszást több mint 10 év után, hogy nem
is tudta, mit hozhatott volna ki magából és hogy megérte-e ennyi időt a
sportba fektetnie. Ez egyszerűen elfogadhatatlan számomra.

A szövetség vezetői igenis számoljanak el vele, hogy mit tettek le az asztalra.
Hány úszónak kell még felszólalnia, mielőtt önvizsgálatot tartanánk és
megnéznénk, hogy kinek milyen szerepe van a sikereinkben? Hány úszónak
kell kockára tennie mindent azért, hogy végre pozitív irányú változás
következzen be? Én megtehetem, ezért úgy döntöttem felállok és elmondom
a véleményem, vállalom a következményeket. A legutóbbi
sajtótájékoztatómat követően én és a legsikeresebb úszóink mind kaptunk
egy szerződésajánlatot egy jelentős összegről. Hogyan hibáztathatnám őket,
hogy az esetlegesen elérhető változások helyett a biztos 2 és 12 millió forint
közötti összeget választották?

Az elmúlt két hétben csak arról szóltak a cikkek, hogy milyen konkrét
kéréseim voltak és Gyárfás Tamás hogyan próbálta teljesíteni őket. Pedig a
hangsúly nem ezen volt. Felnyílt a szemem: a rendszer nem működik. Ha
ilyen egyszerű fejlesztéseket sem kapunk meg, akkor hogyan leszünk
jobbak? Én nem öltözőszekrényt kértem, hanem egy helyiséget, ahol
elvégezhetem a regeneráló rutinomat. Nem kamerát kértem, ami felveszi az
úszásomat és visszanézhetem, hanem egy mozgáselemző szoftvert. Ezek a
próbálkozások is bizonyítják, hogy nem értjük egymást.

Az elmúlt két napban először Kiss László szövetségi kapitány, majd Gyárfás
Tamás a szövetség elnöke is azt nyilatkozta, hogy ők kerestek engem és
nyitottak a párbeszédre. Gyárfás Tamás december 28-án, 6 nappal a
sajtótájékoztatóm után keresett meg először. Küldött egy sms-t, amit rajtam
kívül egy bulvárlap újságírójának is elküldött. Igazat adok Gyárfás Tamásnak,
nincs értelme az adok-kapoknak. Viszont úgy érzem, ha ő őszintén meg
akarta volna beszélni velem a dolgokat, akkor nem egy újság címlapján
akarta volna lefolytatni a párbeszédet. Kiss László pedig először hétfőn, egy
órával azelőtt csörgetett meg, hogy az MTI-ben megjelent a vele készült
interjú. Egyébként a sajtótájékoztató óta végig Magyarországon voltam és
december 28-a óta a Komjádiban edzek szinte mindennap.
Sokan mondták, hogy ne álljak ki másodszor is, mert ezzel öngyilkosságot
követek el. Sokkal többet veszíthetek, mint amit nyerhetek. Azt mondták,
legyek önző, csak azzal foglalkozzak, hogy nekem mi a legjobb. Én viszont
bátran kiállok amellett, amiben hiszek. Az a filozófiám, hogy törekedjünk
jobbra! Feszegessük a határainkat! Legyünk egy picivel jobbak ma, mint
tegnap voltunk! És holnap legyünk még jobbak! Ha ehhez az szükséges,
hogy felvállalom a véleményemet, és elviselem a támadásokat, én
megteszem. Továbbra is imádom Magyarországot, az országot fogom
képviselni a versenyeken és itt fogok készülni. A véleményem nem változik,
szerintem lehetnénk jobbak, de én egyedül nem tudok egy rendszert
megváltoztatni. Ha más nem hisz abban, hogy ezek a változások
megszülethetnek, és igenis lehetünk jobbak, akkor továbbra is csak arra a
munkára fogok koncentrálni, amit 3 éve edzőmmel és férjemmel, Shane
Tusuppal elkezdtünk.