Szegő Andrást vonzalma a birkózás és az ökölvívás iránt országos hírű. Úgy tud beszélni, mesélni erről a kétsportágról, annak élversenyzőiről, mintha nem is izomtól duzzadó, izzadságszagú férfitestek egymásnak feszülése, hanem az angyalok szent éneke lenne.
A Nők Lapja publicistáját, a legjobb magyar interjú készítő újságírók egyikét tán a Prima Primissima díj átvétele után mondott beszéde jellemzi igazán: „Szerettem volna világbajnoki döntőt boxolni Mike Tysonnal, szerettem volna eljátszani az Ének az esőben címszerepét, a Bécsi Filharmonikusokat vezényelni, atomfizikai előadást tartani Princetonban. És ahogy múltak az évek, úgy egyre inkább leszámoltam azzal, hogy ezek teljesülhetnek. Amikor megtudtam ezt a jelölést, kicsit bíztam abban, hogy én kaphatom, de mikor Csányi úr az elején elmondta, hogy milyen fantasztikus kvaliások kellenek ahhoz, milyen fantasztikus erkölcsi szilárdság, magasztosság, magabiztosság, azt mondtam, hogy akkor ezzel is le kell számolnom. Hát én ebből egyik se… hát most mégis… reszkessél Tyson, ha a karvezető úrnak gondja van, szóljon nekem, megyek, és a Honvédban holnapután balösszekötőként játszok egy meccset! Köszönöm szépen!”
