Pályán kívül

Mit csinálnak ezek a magyarok Koreában?

Helyszíni megfigyelés a magyar hokiszurkolók Dél-Korea fővárosában elterjedt példányairól.

Egészen furcsa jelenségnek lehetnek szem- és fültanúi a szöuli lakosok az utóbbi pár napban. Piros-fehér-zöld színekben, és valami metálegyüttes pólójában virító vidám csoportok lepték el a várost. Főbb előfordulási területeik a Yellow Brick 1 és 2-es hostelek. Előbbinek a tetőteraszát főként az éjszakai időpontban kedvelik. Ilyenkor a napközbeni portyák során beszerzett italmennyiség elpusztításán fáradoznak. A gyülekezésnek alkotó jellege is van: rigmusok születnek a magasban.

Tudósítónknak sikerült a közelükbe férkőznie, és fel is jegyzett egy töredéket, így megvan az első írásos emlék is róluk. (zeneileg ennek a slágernek a refrénjére emlékeztet) UPDATE: meglett a hiányzó részlet, teljes a nóta)

Elmegyünk bárhová,

Gojang vagy Ljubljana

A távolság nekünk nem akadály

Szurkolni kell és kész, tapsoljon minden kéz

Csak inni kell, és a remény visz tovább

A drukkerek napközben a legváratlanabb időpontokban bukkannak fel Gojang környékén. Feltételezésünk szerint a jég vonzhatja őket, pontosabban a magyar jégkorong-válogatott. Ugyanis ennek a csapatnak a pályára lépése nagyban megváltoztatja a viselkedésüket, különböző, előre betanult mozdulatsorokat, dalokat, rigmusokat adnak elő. Az egyébként sem kifejezetten csendes populáció hangereje és italfogyasztása ilyenkor jelentősen megnő.


Részlet az egyik koreográfiából
Fotók: MTI / Mudra László
/ MJSZ

Városi környezetben, a jégpályától távol is többnyire barátságosak, és időről időre előveszik a játék közben is hallható nótákat. A társasággal tart egy plüssjegesmedve és két fiatalembernek a képmása, számtalan fényképet készítenek róluk, vagy fel akarják áldozni őket, vagy bálványként szolgálnak, még nem sikerült rájönnünk. Van velük egy Panna nevű tündéri gyermek is, úgy tűnik, hogy ő azon kevesek egyike, aki már hokiszurkolónak születik. Mindenesetre a csoport tagjai nagy becsben tartják, és közelében ugrásszerűen megnő a mosolygó emberek száma. A nevetését pedig tanítani kéne.

A szöuli lakosoknak nem kell aggódniuk, teljesen ártalmatlanok a megfigyelt drukkerek (nem kell például metrórendőrséget hívni rájuk). Kisebb, átmeneti halláskárosulást okozhat egyedül, ha túl közel merészkedünk hozzájuk. Ha túl sok időt töltünk a társaságukban, akkor hosszú távon egy enyhe alkoholmérgezés is előfordulhat. Magyarok esetében pedig gyakori a gyors és visszafordíthatatlan változás: rohamléptekkel alakulnak át ők is szurkolókká.

Jellemző még a táborra általánosságban az optimizmus, a már említett mozgatórugó, a válogatott és a jégkorong szeretete. Elemzőiknek komoly fejtörést okozott, hogy vereség esetén sem fordulnak a csapat ellen. Éppen ellenkezőleg, még nagyobb erőbedobással buzdítják őket. További vizsgálatot érdemelne a kérdés, egyelőre úgy gondoljuk, az, hogy látják, a válogatottuk mindent megtett a győzelemért, küzdött becsülettel, elég nekik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik