Roslan úgy tervezte, ez lesz az utolsó ugrása, hiszen már négy hónapos terhes volt, így nem akarta később vállalni a kockázatot, hogy a magzatnak bármi baja essen. Így barátjával elutazott Svájcba, egészen pontosan Stechelbergbe, hogy utoljára hódoljon szenvedélyének.
Az ugrás azonban nem úgy sikerült, ahogy tervezték, mivel az ejtőernyő nem nyílt ki. Párja, Aleksander Domalewski vele együtt zuhant, de nem tudott tenni semmit: bár megpróbálta Roslant elkapni, erre esélye sem volt 300 méter magasban.
A Stechelberg melletti hegy egyébként a hölgy kedvenc helye volt, többször ugrott innen partnerével halála előtt.
„Mindig féltettem, amikor ugrani készült, és folyton a legrosszabbra számítottam – mondta édesanyja, Halina Zaniewska-Pettersson. – Amikor elmondta, hogy még egyszer megpróbálja terhesen, kértem, ne tegye.”
Wioletta Roslan sikeres karriert épített magának, olajfúrótornyokon dolgozott ellenőrként, szabadidejében pedig profi bázisugróként utazta be a világot.
„Csak akkor érzem, hogy élek, amikor ugrok. A normális életet unalmasnak találom. Tudom, hogy a halál mindig velem repül, de csak amíg le nem érek a földre” – mondta egy interjújában.
A Berner Oberland-i régióban ez volt a harmadik haláleset idén.
