Több honlap, így a Sport24 is beszámolt a nagy magyar médiahackek egy újabb parádés darabjáról, ami azé a meglehetősen közepes dunaújvárosi úszóé, aki doppingolással vádolta meg Cseh Lászlót így, az olimpiai felkészülés hajrájában. Legalábbis minden jel erre mutat. Már nem a doppingolásra – a médiahackre.
A híradásokban csak Éden Ádámként fut a fiatalember – mondjuk jogos, úszóként nem igazán sikerült a Sincki nevet bejáratnia. Ez már csak ilyen sportág, vannak a jók és a kevésbé jók, vannak a kitartók és a kevésbé kitartók, van, akinek sikerül, van, akinek nem. Neki nem annyira sikerült, úgyhogy a medencék világából a valóságshow-kéra váltott, ez már önmagában sokat elárul valakinek a személyiségéről.
Igaz, ahogy a neten olvastam, „elsőként száműzték a lányok” az Éden Hotel harmadik kiadásából – szörnyű, hogy csak itt lett első, és nem kétszáz vegyesen. Mindegy, nem lehet mindenki nyertes, úgyhogy vissza kellett térni a való világba – már a létezőbe –, és feltérképezni, most akkor mit is kezdjen az életével.
A mellékelt ábra szerint valószínűleg nem sikerült rálelni az üdvözítő útra, vagy legalábbis jól leplezi – különben nem röppent volna világgá a Cseh László doppingolásáról szóló Facebook-bejegyzés. Az egész a 2004-es athéni eset felböfögése, hogy Cseh doppingolt, csak éppen ezt lábtörésnek kellett álcázni, ezért találták ki a balatoni botlást meseként, így a kórházi kezelés alatt tölthették cuccal.
Először is: feltéve, de meg nem engedve, hogy ez történt, valami nem stimmel: 2003-ban Cseh azóta sem látott módon szorongatta meg Michael Phelpst, 2005-ben 400 vegyesen világbajnok lett – akkor feldoppingolva miért produkált önmagához képest kifejezetten gyengén a 2004-es olimpián?
De ez annyira gyerekes, hogy lendüljünk is túl rajta, inkább nézzük azt, mi lehet a mozgatórugója egy ilyen bejegyzésnek. Egyértelmű: a figyelem felkeltése. Persze, ott a kézenfekvő magyarázat: ő nem is írt ilyet, feltörték az oldalt. Hát ja. Pont most, amikor mindenki Cseh Laciékra figyel, és pont egy olyan úszó oldalát, aki elég durva feltűnési viszketegségben szenved. Nehezen áll össze ez a kép.
Ám akár feltörték, akár nem, az egészben az a leggonoszabb, hogy a hatás már megvolt. Természetesen Turi György vezetőedző közli, nem is foglalkoznak a dologgal, készülnek Londonra, egyébként pedig felháborító, hogy ezzel jönnek, amikor csak az idén 14-szer ellenőrizték Lacit.
Ám hiába a kommunikáció, a lélek garantáltan megbolydult kissé. Már Laci lelke. Nem kezd el csapkodni, nem kezd el nyilatkozni – annál ő magába fordulóbb. Benyeli ezt is. Nem nagy adag méreg, de – méreg. Arra pont jó, hogy a legutolsó fázisban, amikor már minden rezdülés duplán számít, okozzon néhány kellemetlen percet, órát. Az ilyen műsoron kívül érkező csomagokat a legnehezebb kezelni. Mert alattomosak.
Londonban századmásodperceken fognak múlni a helyezések – a legnagyobb riválisok esetében nem hallani arról, hogy ilyen szemétségekkel kell foglalkozniuk.
Reméljük, Cseh Laci is túllendül rajta igen hamar, és talán minimális mértékben sem befolyásolja az utolsó simítások minőségét.
Sinckire ugyanakkor néhány nap múlva már senki sem fog emlékezni – tán be sem kéne perelni, hogy addig se legyen szem előtt.
Elég nagy baj ez neki, egyébként.
