Egyszerűen csodálatos, ahogy a Magyar Férfi Kézilabda válogatott szerepel az EB-n. Végre nem csak a politikától, a terrorizmusról vagy egyéb baljós eseményekről szólnak a hírek, hanem sikerről, elszántságról, tehetségről és összetartásról. Meggyőződésem, hogy Európa szeme nem csak az ország helyzete miatt szegeződött ránk, hiszen a sportban több fronton is letettük a névjegyünket. A vízilabdás fiúk kiválóan teljesítenek, de-bevállalom a megkövezést- tőlük ezt el is várjuk. Ám most itt vannak a vízilabdás lányok és a kézilabdás fiúk is, akik egyszerűen megmelengetik a szívünket.
Vasárnap délután némileg összesűrűsödtek a sportesemények. Ez azért rossz hír, mert míg a férjem a Manchester United-Arsenal meccset akarta nézni, addig én naná, hogy a kézilabdát. Jó fej voltam és bevackoltam a hálószobába. Bekészültem nasival, rágcsival, üdítővel…nagyjából húsz perc múlva mindezt kivittem a nappaliba és becsatlakoztam focit nézni. A férjem úriember volt, nem kérdezett semmit. Látta a fejemen, hogy baromira felhúztam magam. Aztán belefeledkeztem a fociba. Remek meccs volt, és újra győztek a Vörös Ördögök. Így csak késő este elemeztük ki a kézis fiúkat. Sajnos Mocsai Lajos csapata 21-27-re kikapott Izland legjobbjaitól, ami megjósolható volt. Lássuk reálisan az esélyeinket! A fiúk valóban százötven százalékot nyújtottak, ellenben úgy érzem, hogy most egy kicsit elfogyott az erő. Abban azonban biztos vagyok, hogy a holnapi meccsre talpra fognak állni, és nem rágódnak ezen a vereségen.
Csalódott voltam, de mégis büszke, mert derekasan küzdöttek. Aki már kézilabdázott valaha, az egyet ért velem. Arról nem is beszélve, hogy még nincs minden veszve. Holnap a szlovének ellen szépíthetünk. Már a két és fél éves fiam is, ha meglátja, hogy bácsik rohangálnak a tévében labdával, így kiállt: hajrá magyarok! Úgyhogy mindent bele fiúk! Mi veletek vagyunk!
