Ismét nagy dilemma elé állított bennünket a televízió. A két válaszható opció a ValóVilág 5 párbaja vagy a Barcelon-Real Betis spanyol bajnoki mérkőzés. Nagy duzzogva a focit választottuk. Amikor bekapcsolódtunk a közvetítésbe, Messi éppen a napokban átvett Aranylabdáját emelte a magasba, amitől a hazai szurkolók önkívületi állapotba kerültek. Szó ami szó, valóban nagy dolog ez.
Az utóbbi időben több kisebb csapat is megvillant a különböző bajnokságokban. Ennek ellenére sejthető volt ennek a meccsnek is a végkimenetele, mi mégis bíztunk a csodában, ami csaknem meg is történt. Ennek ugyan ellent mond, hogy az első félidő tizenkettedik percében már kettővel ment a Barcelona. Ekkor a férjem kezében megremegett a távirányító, hogy mégis csak a VV 5, de mondtam, hogy erősnek kell maradnunk. Erre ő mérgesen a térdére csapott, hogy megint a Barca, és kiment a teraszra cigizni. A Betis nem roppant össze, és továbbra is derekasan küzdött. Látványos, pörgős meccs volt, szép cselekkel és megmozdulásokkal. A Betis ki is egyenlített. Ennek ellenére majdnem leragadt a szemem. Csak akkor riadtam fel, amikor az emberem kifejezte a nemtetszését. Ez nála széles skálán mozog a fújtatástól, a cuppogáson keresztül, a távirányító kanapéhoz hajításán át a „miért nem b@..od meg”felkiáltásig. Bár ez utóbbi inkább a Fradi meccseknél fordul elő, ráadásul ilyen késői órán, még ha káromkodna is, azt suttogva teszi, mert alszanak a gyerekek. Szóval halk csapkodás és szitkozódás ébresztett fel.
Szememet dörgölve érdeklődte, hogy mi történt, mire közölte, hogy ez a rohadt bíró a Barcának fúj, és kezezés és kiállítás és meg nem adott tizenegyes és olyanokért ad sárgát (ami kiállításhoz is vezetett) amiért egy normális bíró még a sípot sem veszi a szájába. Évek hosszú tapasztalatából, hogy rendesen belehergelte magát. Itt láttam elérkezettnek a pillanatot, hogy egy pohár sörrel eltereljem a figyelmét. Nos, nem jött be. Tovább mérgelődött és következett az a kérdés, amitől féltem: Szerinted? Rávágtam, hogy igaza van, mert nem akartam bevallani, hogy mély álomba merültem, és fogalmam sincs miről van szó. A Barcelona végül 4:2-re nyert, ami nem meglepő.
Reggel munkába menet kocsiban bevallottam neki, hogy elaludtam és nem tudok állást foglalni. Tisztában vagyok vele, hogy a Barcelona nem kaphat ki, mert ha ez a csúfság megesne, akkor már nyolc ponttal lemaradna a Real Madridtól a bajnokságban. Nem akarok gyanakodni semmire és senkire. Se bírói részrehajlásra, bundára pedig pláne nem. Elfogadom, hogy győzött a jobb.
Persze bennem is felmerül a kérdés, hogy vajon meddig tart a Barcelona menetelése?
Remélem, hogy a szerdai El Clásico-ig.
