Az Aranycsapat két élő legendája, az egyformán a Nemzet Sportolójának választott Buzánszky Jenő és Grosics Gyula közül csak előbbi volt jelen, mert az egykori kapuskiválóság egészségi állapota miatt nem vett részt az ünnepségen.
“Balatonfüred a kultúra, a művészetek, a szőlő és a bor városa, de nevezhetjük sportvárosnak is, annyian sportolnak, a város önkormányzata pedig kiemelten támogatja a sportot” – mondta beszédében Bóka István, a város polgármestere. Hangsúlyozta, hogy az 1950-es évek Aranycsapata a világ legjobb futballegyüttese volt, egyben a magyar identitás része.
Buzánszky Jenő beszédében azt hangsúlyozta, hogy aki a címeres mezt magára öltheti, az a hazáját képviseli, tehát annak és polgárainak szerez dicsőséget. Emlékeztetett arra, hogy ő 49 válogatott mérkőzésen szerepelt, és csak háromszor hagyta el vesztesen a pályát. Végezetül abbéli reményét fejezte ki, hogy lesz még olyan válogatottja Magyarországnak, amelyik az Aranycsapatéhoz hasonló sikereket tud elérni.
“Sokat adtam, de rengeteget kaptam a sporttól” – mondta a legendás játékos. Arra biztatta a fiatalokat, hogy ha tehetségesek, mondjanak le a szórakozásról, a könnyebb életről, mert megéri. Szerinte csak így lehetnek élsportolók, és csak így kaphatják meg az ország “végtelen szeretetét”.
Buzánszky Jenő és Bóka István ezt követően elültették a sétányon a fát – mintegy száz érdeklődő jelenlétében -, majd az Aranycsapat jobbhátvédje a következőt írta Balatonfüred emlékkönyvébe:
“Emlékfa: örök emléke annak, akiről elnevezik. Köszönet és biztatás a jövő nemzedéknek.”
