Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on
A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán új rovatot indított, amelynek címe: A nap híre. Ebben minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja.
Íme, a csütörtöki nap híre, miszerint a Videoton ajánlatot tett a Haladásnak az utánpótlás-válogatott támadó, Radó András játékjogának megvásárlására:
A Haladás fiatal játékosa már két évvel ezelőtt, a kezdeti időszakban is szerephez jutott, s bontogatta szárnyait, hiszen akkor mutatkozott be a felnőttek között. A következő évben még voltak hullámvölgyei, de akkoriban már befutott. Sokat játszott, de igazán az elmúlt szezonban volt képes kiemelkedő teljesítményre.
Érdekes, hogy miért beszélnek valakiről tehetségként ebben az életkorban... Külföldön ez nem így van, ott egy ilyen kvalitású, 19-20 éves futballista stabilan játszik a legjobbak között, és nem tehetségként emlegetik.
Fizikálisan még fejlődhet, nem véletlenül szeretné ő is és a menedzsere is, hogy minél jelentősebb klubban, komolyabb célokért küzdhessen. Mint technikailag, mind mentálisan és gyorsaságban a magyar átlag fölé nő. Van benne alázat, ez hozta azt is, hogy az U21-válogatott kirobbanthatatlan tagja, és ott is gólokat lő. Kiemelném még a szerénységét és az alázatát. Az ő példája is mutatja, hogy a magyar nép alapvetően tehetséges, a labdarúgásban is, csak 17-18 éves kor környékén elrontják őket. Nos, szerencsére ő nem ezek közé tartozik.
Székesfehérváron nemzetközi célokért küzdenek, jó menedzsment áll a csapat mögött, és tetszik az új edző jó mentalitása és habitusa is. Radó András korábbi csapattársa, Kovács István már Paulo Sousa idejében is játszott, de a José Gomes-féle Videoton, és a korábbi csapat teljesen más, zongorázni lehet a különbséget. Radónak semmiképp nem ártana, ha odakerülne, csak ne a pénz játssza a főszerepet! Ne az legyen a legfontosabb, hogy az egyik klub helyzete ezáltal rendeződik anyagilag, a másik pedig majd keres rajta, ha továbbadja külföldre. Ne a pénzt lássák benne, hanem egy fiatal játékos fejlődését. Ne azért akarják eladni, mert most van piaci ára, hanem a fejlődése, a játéklehetősége legyen az elsőrangú. Ha nem ezt látják, akkor nem ártana, ha még egy évet Szombathelyen játszana. Ugyanazt az utat jósolom neki, mint Kokónak: eleinte szoktatni kell a jelentősebb terheléshez és a gyorsabb, jobb csapathoz, aztán fokozatosan kaphat egyre több és több lehetőséget. Azt üzenem neki: emeld fel a fejedet, és gyerünk a sikerek felé
Csiszár Jenő szavaival élve: számomra Radó András a nap királya! És a nap tahójára is tudnák pár embert mondani...
