Foci

Párhuzamok Dzsudzsák Balázs és Hosszú Katinka között

Csütörtök este a magyar labdarúgó-válogatott 2-0-as győzelemmel zárta az Észtország elleni Nemzetek Ligája mérkőzést. Dzsudzsák Balázs a találkozó 65. percében, Nagy Dominik helyére állt be, majd miután a Marco Rossit helyettesítő Cosimo Inguscio a 76. percben Szalai Ádám helyére pályára küldte Böde Dánielt, a kapitányi karszalag is újra a korábbi „csk” felkarjára került.

A háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkáról hónapokon át tartó magánéleti válságát követő idén augusztusi Eb-győzelme után azt írtuk, „most vált nagybetűs bajnokká”.

Hosszú Katinka most vált nagybetűs bajnokká
A háromszoros olimpiai bajnok útja Hosszú Katinkától az Iron Ladyn át Hosszú Katinkáig.

Dzsudzsák  ugyan se olimpiát, se vb-t, se Eb-t nem nyert, nyerhetett sportágából, a magyar labdarúgás 1986-2010 közötti zuhanásából adódóan, de tény, az elmúlt hónapokban a mélyben járt. Csapat és önbizalom nélkül nagyon mélyen.

Formáját látva honlapunk már a júniusi, ausztráloktól hazai pályán elszenvedett 2-1-es vereség után – itt nem lépett pályára, helyette Sallai bizonyított a kezdőben – azt írta Dzsudzsák ki-, Sallai bejátszotta magát a válogatottba.

Dzsudzsák Balázs ki-, Sallai Roland bejátszotta magát a válogatottba
Próbáljuk keresni a biztató jeleket a magyar labdarúgó válogatott környékén. Georges Leekens első három meccsében nem találtunk egyet sem, de a negyedikben, az Ausztrália elleni 2-1-es haza vereségben végre igen. Elemzés.

Georges Leekens egyszer, augusztusban még bizalmat szavazott neki, de a 65. percben lecserélte Brestben a Fehéroroszok elleni 1-1-es meccsen. Dzsudzsák azóta, azaz három hónapja nem kapott meghívót a válogatottba. Marco Rossi nem hívta be, mert szeptember végéig csapat nélkül tengődött, de a szurkolók is láthatták az igazi okot; az utóbbi időben súlyfelesleggel küzdött, dinamikája, formája meg sem közelítette régi önmagát, így

azok a tulajdonságok, amelyek kétség kívül erényei, amelyek egyértelműen a válogatott húzóemberévé tették az elmúlt évtizedben, semmiképp sem érvényesülhettek.

Csütörtök este a nyári önmagához képest egy merőben más Dzsudzsák lépett pályára.

  • Arcáról, csípő tájékáról eltűnt az árulkodó kerekdedség,
  • úgy nézett ki, ahogy egy megfelelően leedzett sportolónak illik.
  • A pályán már az első sprintjén látszott, nem erőlködik, csak pörög vörösödő, oxigénhiányos fejjel, hanem újra halad, mint a gyorsvonat.
  • Simán nyerte azokat a futóversenyek utáni párharcokat, amelyeket az Eb óta többnyire elvesztett.
  • Némi szerencsével, egy kapáslövés helyett átvételből leadott ballábas bombával akár gólt is szerezhetett volna.

Dzsudzsák tényleg nem nyert se olimpiát, se vb-t, se Eb-t, de az elmúlt időszakban bebizonyította, képes felmászni a gödörből. Még a „puha arab bajnokságban” is képes többet tenni, többletmunkát végezni annak érdekében, hogy újra megfelelő formába kerüljön, és újra a válogatott húzóembere legyen.

Csütörtök este a magyar szurkolók is bizonyosságot nyerhettek arról, Dzsudzsák, ha nagy bajnokká nem is vált, válhat, de bebizonyította sportemberi tartását. Visszatért a mélyből. Kijelenthetjük, immár formája, játéka alapján is helye van a nemzeti tizenegyben.

A 97-szeres válogatott labdarúgó, akinek az örökrangsorban elfoglalt harmadik helyére épp Gera Zoltán hívta fel a figyelmét a mérkőzés reggelén, a találkozó utáni őszintén beszélt a miértről, a számára megmaradt egyetlen motivációról.

A válogatottság nem nagy, hanem döbbenetes dolog. Az, amikor az ember, aki tíz éven át ott volt, nincs a válogatottban…, nem tudnám szavakba önteni, hogy mit jelent kívülről nézni a többieket. Újraértékelődött bennem, hogy ez mekkora dolog, s mekkora hiányt tud jelenteni az ember életében. Hihetetlen, de izgultam, és örülök, hogy újra megélhettem azt a döbbenetes érzést, hogy milyen válogatottnak lenni. Hálás vagyok, hogy ennyi évet és meccset pályán tölthettem.  Mindig tűzön-vízen keresztül mentem a válogatottért és hálás vagyok a szurkolók fogadtatásáért is

– értékelt a 31 éves labdarúgó, majd hozzátette,

amikor a találkozó után a szurkolókkal együtt énekeltem a himnuszt, először felnéztem rájuk, majd magam elé meredtem. Becsuktam a szemem, végigfutott az agyamon az elmúlt hónapok szenvedése és megkönnyeztem, hogy újra nemzeti színű mezben lehetett a pályán.

(Nyitókép: MTI/Illyés Tibor)

Nemzetek Ligája, C osztály, 2. csoport, 5. forduló:

Magyarország – Észtország 2-0 (1-0)
Budapest, Groupama Aréna, 7000 néző
v.: Jorgji (albán)
Magyarország: Dibusz – Baráth, Kádár, Orbán, Korhut – Nagy Á., Pátkai – Nagy D. (Dzsudzsák, 65.), Kovács I., Kalmár (Kleinheisler, 84.) – Szalai (Böde, 76.).
Észtország: Aksalu – Teniste, Vihmann, Tamm, Pikk – Dmitrijev, Antonov – Ojamaa (Zenjov, 60.), Vassiljev (Purje, 82.), Luts (Puri, 77.) – Anier.
gól: Orbán (8.), Szalai (69.)
sárga: Pátkai (63.), illetve Pikk (23.), Anier (49.), Antonov (62.)

A csoport másik meccsén:
Görögország – Finnország 1-0 (1-0)
gól: Granlund (25., öngól)

A csoport állása:
1. Finnország  5  4  –  1  5-1 12 pont – feljutott a B osztályba
2. Görögország 5  3  –  2  4-4  9
3. Magyarország  5  2  1  2  7-6  7
4. Észtország 5 – 1  4  3-8  1 – kiesett a D osztályba

Ajánlott videó

Olvasói sztorik