Kis lépés a magyar labdarúgásnak, nagy lépés Budának

Furcsa perverzió, amikor az ember a szombat délutánját azzal tölti, hogy egy U17-es harmadosztályú futballmeccsen ül. Ráadásul egymás után a második hétvégén, holott családilag nem is érdekelt. De hát osztályozó van és amikor Dávid megy Góliát ellen, az minden szinten sportcsemege.

Bő egy hete a Kisvárda Akadémia érkezett egy hatalmas, a klub színeiben virító panorámabusszal a 2. kerület tetején található Pokorny József Sport és Szabadidőközpontba. Az első találkozó tudatában (várdai 3-1) a vendégek a kelleténél tán egy kicsit bővebb mellénnyel léptek le a járműről, majd uszkve három óra múlva 3-0-al és lógó orral szálltak vissza. Pedig a várdai sportigazgató mindent megtett. Hetek óta videózta az ellenfél edzéseit, mindhiába. Kiestek.

Az elmúlt hétvégén a Szeged járt ugyanígy, szintén 3-1-es előnnyel érkeztek, ők is 3-0-al távoztak. Holott fizikai értelemben – értsd, méret, testsúly-kilogramm – mindkét vidéki csapat fölé nőtt a hazaiaknak, de két mérkőzés alapján ezúttal is a játéktudás és a játékszervezés diadalmaskodott az erő és a brusztolás felett.

Egy kis klub ért el nagy sikert. Egy lehetőségekben törpe győzte le a sokkal tehetősebbeket.

A győzelem gyümölcse a másodosztály. A rendszerből adódóan az U16-os és az U19-es csapatukat is magasabbra tették egy polccal a srácok – a területi ligából, az országosba léptek mindhárom korosztállyal. Oda, ahol az Újpesttel, a Vasassal, a Nyíregyházával, a Zalaegerszeggel, a Békéscsabával, stb. játszhatnak majd szeptembertől.

Fogalmazhatnék úgy is: kis lépés ez a magyar labdarúgásnak, nagy lépés a Budai FC-Tabáni Spartacusnak.

• Egyrészt azért, mert a főváros budai oldalán emberemlékezet óta nincs olyan utánpótlás klub, amely nagypályás csapatai az országos versenyrendszerben szerepelnének. Immár van.
• Másrészt azért, mert a Tabán részsikere rávilágít arra, másképp is lehet gondolkodni a futballutánpótlás-nevelésről, mint ahogy azt általánosságban Magyarországon teszik.

A Helm-testvérek, Tamás és András, továbbá munkatársaik ugyanis más utat járnak és ezzel mutatnak mintát a zömnek. Még az is lehet, követendőt. Közösséget építenek, azon keresztül nevelnek játékost. Csapatban gondolkodnak.

Azt vallják, a futballban ugyan elengedhetetlen az egyéni képesség, de azt csak a csapat egészének megfelelő tudása, működése tudja kellőképpen kidomborítani.

A sikert kivívó U17-eseket jószerivel egytől egyig olyan labdarúgók alkotják, akiket máshonnan, többségüket a kiemelt bajnokságban szereplő nagyoktól – MTK, FTC, Vasas (egy éve másodosztályú) – eltanácsoltak. Ilyen-olyan okok miatt lemondtak róluk. Nem láttak bennük fantáziát.

Durvábban fogalmazva: „leszarozták” őket, de amint egy gondos kéz lemosta a bélyeget kiderült – a látottak alapján ez bátran kijelenthető –, mégis akad köztük átlag feletti.

A Tabán nem más munkájából él, saját magára hagyatkozik. Nem a jónak hitt gyerekeket szipkázza el másoktól, inkább összegyűjti a pillanatnyi siker oltárán feláldozottakat és türelemmel, odaadással, legfőképp szakértelemmel képzi őket. Ezért nincs koraérett gyerek egy sem az U17-es csapatukban. Vékonyka, játékügyes annál több.

Sportban a sikerhez nem csak egyetlen út, filozófia vezet. A Tabán feljutása – sikere – azt bizonyítja, ha gondolkodnának, végeznék napi munkájukat hasonló elvek és minőség mentén, a magyar labdarúgás egésze is jobban járna.