Gaizka Mendieta, Kily González, Claudio López, Zlatko Zahovic, Ruben Baraja, Miguel Ángel Angulo – sokakban nosztalgiát ébreszthet a névsor, hiszen a 2000-es években nagy közönségkedvenc volt a Valencia csapata, amely egymás után kétszer is BL-döntőbe jutott, de mindkettőt elvesztette.
A csapat 2004-ben még bajnokságot és UEFA-kupát nyert Rafa Benítezzel (pár név az akkori keretből: Santiago Canizares, Roberto Ayala, Vicente, Mista, Pablo Aimar), 2009-ben pedig Király-kupát a kispadon Ronald Koemannal, a pályán pedig David Villával, Juan Matával, David Silvával, Fernando Morientesszel.
A Valencia visszaesése egy hosszabb folyamat eredménye volt, ennek egy része a hatalmas adósságokra vezethető vissza, ami miatt a klub kénytelen volt eladni a legjobb játékosait, 2009 és 2011 között Raúl Albiol (15 millió euró, Real Madrid), David Villa (40 millió, Barcelona), David Silva (28,75 millió, Manchester City) és Mata (26,7 millió, Chelsea) is eligazolt, ilyen mértékű exodust pedig nagyon sok klub megszenvedett volna.
Miközben a Real és a Barcelona kénye-kedve szerint vásárolgatott a piacon, és fokozatosan felnőtt melléjük harmadik erőnek az Atlético, a Valenciának a folyamatos anyagi gondok miatt nagyjából két megoldás maradt: elhozni ingyen igazolható, de használható játékosokat, valamint a saját akadémiára támaszkodni.
Az anyagi gondok megoldódtak, amikor a szingapúri üzletember, Peter Lim 2014-ben megvette a klub részvényeinek 70 százalékát, de szürreális módon a csapat ekkor indult el lefelé a lejtőn, a vezetőség egymás után hozta az átgondolatlan döntéseket, a szurkolók pedig csak kapkodták a fejüket, nem értették például, mit keres a klubnál Gary Neville, aki hiába volt elismert szakértő Angliában, nem rendelkezett semmilyen vezetőedzői tapasztalattal. Neville érkezésében egyébként Lim játszotta a főszerepet, kettőjük kapcsolata korábba datálódik, mivel már volt egy közös biszniszük, mindketten társtulajdonosai ugyanis az angol hatodosztályban szereplő Salford Citynek.
Pedig a Transfermarktnál a keret értéke alapján csak a hatodik helyen áll a csapat 181,8 millió euróval (ami aprópénz a Real 743,8 és a Barca 706,1 millió eurójához képest), mégis produkált egy hétmeccses győzelmi sorozatot, amelyre 70 éve nem volt példa a klub történetében.
Ha már Lim kapcsolatait szóba hoztuk Neville miatt, meg kell említeni, hogy a tulajdonos remek viszonyt ápol a futballvilág sztármenedzserével, Jorge Mendessel, aki az utóbbi években előszeretettel tömte tele a Valencia keretét a pártfogoltjaival. Idén nyáron aztán a csapat új edzője, Marcelino García Toral a Lim-Mendes kapcsolatot meglovagolva fontos misszióval küldte Párizsba a tulajt: mindenáron szerezze meg neki Goncalo Guedest.
A 20 éves portugál szélső januárban 30 millió euróért került a Benficától a PSG-hez, a borsos vételár már önmagában jelezte, micsoda potenciál van benne, de Párizsban csak a statisztaszerep jutott neki, összesen 138 percet töltött a pályán a tavaszi meccseken. Az átigazolási időszak utolsó napján aztán Lim akciója révén Guedes a Valenciához került, ahol azóta folyamatosan igazolja, miért gondolják róla sokan a szakmában, hogy ő lehet a Messi-Ronaldo utáni éra Aranylabda-esélyese.
A portugál srácban benne van minden, ami miatt hétről hétre leülünk a tévé elé focimeccseket nézni, a Sevilla elleni gólja pedig felér egy virtuális névjegykártyával, ahogy a labdaátvétel után megveri a védőjét, ahogy megcsinálja a visszacselt, és ahogy óriási erővel szétlövi a bal felsőt – erre még az idén minden bizonnyal ötödik Aranylabdáját megnyerő honfitársa, C. Ronaldo is csettintene.
Nem véletlen, hogy több helyen is a spanyol bajnokság legizgalmasabb játékosának nevezték Guedest (Lionel Messi most nem játszik, mert ő más kategória), aki kilenc bajnokin három gólt szerzett, másik ötöt pedig előkészített.
Nem ő az egyetlen fiatal reménység, akit Marcelino edző felkarolt, a legutóbbi, Leganés elleni bajnokin több-kevesebb szerepet kapott a 19 éves Toni Lato, a 20 éves Carlos Soler, a 21 éves Andreas Pereira és Santi Mina, valamint a 22 éves José Gayá is. Persze ezt még megelőzte a nagytakarítás, amivel helyet csinált az ifjoncoknak, így került lapátra a tizenegyesölő kapus, Diego Alves, valamint Álvaro Negredo, Enzo Pérez és Aymen Abdennour.
Ezek a játékosok nagyon jól kerestek, de a pályán egyáltalán nem nyújtottak kiemelkedő teljesítményt. Ez a kulcsa a mostani szereplésnek, a klub megvált ezektől a nagy nevektől, és a helyükre fiatal, sikeréhes játékosokat igazolt, akik máshol nem tudtak befutni, de éppen ezért motiváltan vágtak bele a valenciai kalandba, hogy megmutassák, mit is tudnak”
– nyilatkozta Cayetano Ros, egy helyi lap, az El Mercantil Valenciano újságírója.
Guedes mellett a Juventustól érkezett kapusra, Netóra, az Intertől szinte elzavart középpályásra, Geoffrey Kondogbiára, az Arsenal védőjére, Gabriel Paulistára és a Manchester Unitedtől megszerzett Andreas Pereirára is illik Ros leírása.
“Marcelinónak egyértelmű elképzelései voltak arról, milyen csapatot és milyen játékosokat szeretne: fiatalokat, akik gyorsak a pályán, és olyanokat, akik abszolút megbíznak benne. Játékosokat, akik tele vannak reménnyel, mernek nagyot álmodni, és gyorsan tanulnak. Nagyon őszinte a viszonya a játékosokkal, azt is feketén-fehéren megmondta, ha valakinek kevesebb szerepet szán, és az emberei hálásak azért, hogy sosem köntörfalaz” – magyarázta Ros.
A korábban a Sevillánál, a Sporting Gijónnál, a Zaragozánál és a Villarrealnál is dolgozó edző visszahozta azt a játékot, ami a Valenciát olyan sikeressé tette a 2000-es évek elején, a sokpasszos labdajáratás helyett csapata egyből kapura tör és villámgyors kontrákkal operál.
Marcelino azt vallja, minek 15 passzt összehozni, ha háromból is el lehet jutni az ellenfél 16-osáig. A Valencia edzője hatalmas rajongója az olasz futballnak, amely köztudottan kiemelt szerepet szán a taktikai finomhangolásnak, és a felkészülés során az edzéseken felosztotta zónákra a pályát, hogy aztán a játékosokkal végigvegye, kinek hol és hogyan kell mozognia, helyezkednie.
“Az alapoknál kezdte. Így olvasva ezek nagyon együgyű dolognak tűnnek, de közben meg fontosak a játékosoknak, mert mindenki tudja, hol a helye, ami az előző idényben nem látszott, akkor állandóan káosz volt a pályán” – derült ki újabb részlet a Valencia-titokból.
Ennek is szerepe lehet abban, hogy Parejo szárnyal, ahogy Kondogbia sem hasonlít interes önmagára, és 11 kör alatt szerzett 9 góljával Simone Zaza is elérte, hogy már nem csak a borzalmas tavalyi tizenegyeséről beszélnek az emberek.
A Valencia nemcsak eredményes, hanem elképesztően látványos focit is játszik, a hétmeccses győzelmi sorozat alatt 26 gólt szerzett, a Sevilla egy négyesbe, a Málaga egy ötösbe, a Betis egy hatosba szaladt bele. A játékosok magabiztosak és élvezik a futballt, úgyhogy egyelőre minden tökéletes a Valenciánál, az igazi teszt a november 26-i, Barcelona elleni rangadó lesz majd.
Persze Ros azt is megemlítette, hogy Marcelino előző klubjánál, a Villarrealnál a végére elfáradt a kapcsolat az edző és a játékosok között, de ha így is lesz, a Valenciánál egyelőre nem kell a jövőn rugózniuk a drukkereknek, elég ha arra gondolnak, hogy ismét olyan csapatuk van, amelyet a tabella elején kell keresni, és sorra állítja maga mellé a semleges szurkolókat. Az előző két idényt látva már ez is óriási szó.
