A Puskás Akadémia 2006-os alakulása után kezdte el szisztematikus munkáját az utánpótlás nevelés területén. Párhuzamosan Felcsút felnőtt csapata, – mely induláskor az Akadémiától függetlenül működött -, szépen araszolgatott felfelé a magyar labdarúgó-bajnokságokban.
Nem tudja a kéz, mit akar a fej
A felcsúti székhelyű Puskás Akadémia 2007-es indulását követően a Duna tévének adott interjút az Akadémia alapítója, Orbán Viktor és dr. Mezey György az Akadémia első szakmai vezetője.
Miután az alapítás pillanatában még nem rendelkezett az Akadémia felnőtt csapattal, így a riporter részéről joggal merült fel a kérdés, mi a kimenete az utánpótlásképző központnak?
Mezey válasza a következő volt:
NB I-es felnőtt csapat nélkül nem működik a rendszer sehol. Nekünk is erre kell törekednünk. Ugyanakkor egyértelmű megítélésem, hogy nem a felcsúti labdarúgást kell az NB I-es szintre hozni.
Mezeyt 2009-ben kinevezték a Videoton edzőjének, és ezzel szinte egy időben 2010-ben valóra is vált az elképzelése – a PFLA a Videotonnal kötött együttműködési megállapodást.
A terv szerint a versenyképes utánpótlást adta az akadémia, a felnőtt versenyeztetés hazai szintje lett volna az NB II-es Puskás Akadémia-Videoton, míg a legmagasabb magyar és a nemzetközi szintet a Videoton együttese képviselte volna. A játékosok karrierjében, menedzselésében így biztosították a folyamatosságot és a lépcsőzetességet.
Mezey videotonos menesztésével, a 2011/12-es bajnokság rajtjánál érkezett el az újabb irányváltás, amikor a felnőtt futballcsapat és az akadémia élete végképp összekapcsolódott az NB II-ben.
Ekkor a bajnokságban már a fehérváriakról leválva, önállóan, Puskás Akadémia néven állt rajthoz a csapat és 2013 nyarára hirtelen megdőlt Mezey dr. alapelképzelése is:
Erre maga az alapító, Orbán Viktor, egy 2013-as nyilatkozatában világított rá, amikor úgy fogalmazott:
Az életben hasznos, ha az ember tudja, hol a helye. Nekünk is tudnunk kell a helyünket. (…) A mi célunk nem az NB I, a mi célunk nem is az NB II. A célunk, hogy játékosokat neveljünk.
A magyar edzők eredménycentrikusak
Napjainkban, az alapítást követő tizedik évben a különböző nyilatkozatokból az olvasható ki, a PFLA edzői úgy általában máshogy gondolkoznak, mint maga Orbán Viktor, az alapító.
Az NB I-es bajnokságban 2013-2014-ben a csapat a 14., a rá következő évben a 10. lett. A csapatot ez NB I-be feljuttató edző, Benczés Miklós szerződését nem hosszabbították meg, és 2015 nyarán érkezett a horvát világsztár, az egykori Real Madrid-játékos Robert Jarni, aki a vezetőkkel együtt nem kisebb célt tűzött ki az éppen hogy csak bennmaradt csapat elé, mint a bajnoki címet.
Jarni három évre szerződött, de egy sem lett belőle. Bohózatba illő játékospolitikát folytatva – végül is engedték neki – gyorsan odáig jutott, hogy megcsapta a csapatot a kiesés szele, a gyenge szereplés miatt menesztették. A csapat 11.-ként végzett a 2015-2016-os bajnokságban és kiesett az első osztályból, a végén már Szijjártó Istvánnal a kispadon.
Idén májusban világos és egyértelmű vízióval (régi) szakmai vezető érkezett Bognár György személyében. Cél, nem a játékosok képzése, hanem az azonnali visszajutás az NB I-be (lásd a videón 17. perctől).
Eredménytelenség minden szinten
Ahogy Orbán Viktor helyesen megfogalmazta, egy-egy akadémia életében az eredményesség relatív. Nem az NB I vagy az NB II a lényeg, hanem a játékosnevelés. A hatékony nevelés talán legfontosabb alapfeltétele a kimagasló minőségű és lehetőség szerint állandó oktatói gárda. Ehhez képest az utóbbi három évben a felnőtt csapatnál, ahol az Akadémia legtehetségesebbnek vélt játékosai kellene hogy a legnehezebb, a felnőtté válás lépéseit megtegyék, négy edző (Benczés Miklós, Robert Jarni, Szijjártó István, Vincze István), egy szakmai igazgató (Bognár György), míg az utánpótlásnál két szakmai igazgató (Horváth Péter, Szalai László) fordult meg. Ahány ember, annyi elképzelés.
Az alapító által megjelölt cél, azaz a játékosok nevelése terén az elmúlt tíz év mutatói szintén beszédesek. A PFLA honlapján található adatok szerint három élvonalban szereplő légióst, Gyurcsó Ádámot (aki mindössze egy szezont töltött a Puskásnál, az U19-es csapatban), Kleinheisler Lászlót (aki az U17-es, U18-as és U19-es csapatokban játszott), és Sallai Rolandot (aki 12 éves korában hol a Puskást, hol a Videotont erősítette) tudnak felmutatni.
Továbbá tíz év alatt három játékost adtak az NB I-nek. Makrai Gábor a hétvégén padozott a Fradi ellen a Diósgyőr színeiben, míg Géresi Krisztián és Szolnoki Roland végigjátszotta a Videoton bajnokiját.
Majd jön egy felsorolás az NB II-es és NB III-as (!) volt felcsúti akadémistákról.
Hol van már az eredeti küldetés, az utánpótlás-nevelés elsődlegessége, amikor az NB I-be is fel lehetne, fel kell jutni?
A Szijjártó István helyére érkező (régi) új edző Vincze István sem kevesebbet vállalt, mint hogy teljesíti a vezetők elvárásait, miszerint a bajnokságból még hátralévő 5 meccs mindegyikét megnyeri.
Feltehetőleg a Bognár-stáb kirúgása mögött sem kell különleges okokat keresni, mert a vezetők logikáját ismerve nem a nézhetetlen, a stílus nélküli futballon akadtak ki, hanem az eredménytelenségen, a vártnál kevesebb szerzett ponton.
Az identitástudat szerepe
A kívülálló azt gondolná, hogy a Puskás név egységes játékstílus megvalósítására kötelezi az egyesület edzőit és futballistáit, ami a játék mindenkori kiindulóalapja lehetne, azonban ezt a fajta egységes játékfelfogást a mai napig nem sikerült kialakítani az Akadémia csapatainál. Az induláskor (2007) még Mezey úgy fogalmazott:
Hozzuk vissza a Puskásék által tökélyre fejlesztett felkészülési rendet!
Azonban ezt a szép és nemes szakmai célt a mai napig sem sikerült megvalósítani, sem Mezeynek, sem az őt követő szakmai vezetőknek. (Bognár György, Gellei Imre, ifj. Albert Flórián, Horváth Péter). Eközben a magyar tradíció utolsó mohikánja, Kovács Ferenc az egyesület szakmai teamjének – elvileg – a mai napig tagja.
A problémára nyíltan először maga Orbán Viktor világított rá egy 2012-es interjúban.
Az akadémia csapatai jól szerepeltek, Gellei Imre remek munkát végzett, de még mindig nem jutottunk el oda, ahol egyébként az MTK már tart, hogy ha nincs fölírva a csapat neve a mezre, és messziről nézem a játékot, akkor is tudom, hogy ott az MTK játszik. A mi akadémiánkon dolgozó, egyébként kiváló edzőknek a saját személyes futballfelfogása erősebben nyomta rá a bélyegét csapataink játékára, mint a rendszerszerű felkészítés. Ezért mi nagyon színes csapatokkal rendelkeztünk. Egy bizonyos határig ez jó, de bizonyos határ után már a munka rovására megy.
Nos! Négy év telt el az ominózus mondatok óta, de kívülállóként úgy tűnik, hogy a felcsúti szakmai vezetés a mai napig nem képes megvalósítani az Alapító elvárásait, az Orbán Viktor által beígért változások csak nem akarnak megtörténni. A PFLA továbbra is csak keresi saját útját, amit úgy látszik, hogy valamiért nem a Puskás névben kívánnak megtalálni.
Legalábbis erre lehet következtetni Kovács Tamás a Puskás Akadémia végzett hallgatóiból álló NB 3-as felnőtt csapat rangidős tagja egyik bajnoki meccs utáni nyilatkozatából (lásd lent a videón a 13. perctől).
A kettős szerepben játékosként és a csapatvideó elemzőjeként is dolgozó fiatalember azt kifogásolja , hogy csapata „hosszú stílusban” játszott a „rövid stílus” helyett:
Sok volt az ívelgetés nem tartottuk meg a labdákat. Mi is csak rugdostuk fel a labdát, engedtük, hogy ellenfeleink ránk jöjjenek.
A fenti összegzésből a napnál is világosabban látszik, hogy az alapító által megálmodott egységes játékstílus még nyomaiban sem lelhető fel az Akadémia 10. éves működése eredményeként.
Azt sem ártana megérteni az egyesület vezetőinek, hogy egészen más szakma és játékstílus-ismeretekkel rendelkezni, és megint más ugyanazt leoktatni. Mert hiába volt zseniális irányító és szervező középpályás Bognár György, és hiába látja szinte tökéletesen a futball szóban, ha hiányos oktatói, kommunikációs, csapatépítő és pedagógiai képességei miatt azt nem látjuk viszont csapata játékán.
A PFLA-edzők folyamatos elbocsátása azt sugallja, hogy egyesületi koncepció és filozófia hiányában következetlen az edzők kiválasztása, minőségbiztosítása, továbbképzése. Az Orbán által példaként felhozott MTK iskola az 1920-as évektől kezdődően kisebb kitérőktől eltekintve egységes játékstílust követ. A stílus mutatja az irányt és az utat, amin haladni kell. Ezt kellene végre megfogalmazni és a gyakorlatba átültetni az Akadémia vezetőinek és nem az aktuális edzőre bízni az ötletszerű szakmai irányt, ami vagy illeszkedik a puskási úthoz, vagy nem. A valóság azt bizonyítja, többnyire nem.
