Többek között mi is azt gondoljuk, hogy reálisan összevetve a magyar és a norvég -labdarúgó-válogatott játékosait, a válogatott utóbbi mérkőzéseken mutatott teljesítményét, úgy ellenfelünk felé billen a mérleg nyelve.
Ellenben jó sportemberhez méltóan minden körülmények között optimisták vagyunk és bízunk abban, hogy sikerülhet válogatottunknak a bravúr.
Mert igaz, hogy a norvég játékosok szinte egytől-egyig magasabban jegyzett bajnokságokban, és/vagy európai kupákban érdekelt csapatokban játszanak, és nagyobb piaci értéket is képviselnek – cc. 24 millió euró, szemben a 48-al -, de a norvég nem egy verhetetlen tizenegy. Ahogy nekünk, úgy nekik sincs például igazi, meccset eldönteni képes sztárjátékosuk.
Mi több, akad egy-két mutató, amelyben meglepő módon verjük őket. Ott van mindjárt a ma kiadott legfrissebb FIFA-világranglista, amelyen mi a 33. helyen állunk, míg ellenfelünk 13 hellyel mögöttünk, a 46. helyen figyel.
Ok, tudjuk, ez a ranglista fabatkát sem ér – szokták is ezt mondani -, ezért elkezdtük összegereblyézni az UEFA-statisztikáit.
Norvégia és Magyarország tíz-tíz csoportmérkőzésének adatait böngészve különösen bizakodóvá váltunk, amikor a támadások hatékonyságát vettük górcső alá, mert ebben cseppet sem jobbak nálunk.
Válogatottunk 126 kapura lövésből 11 gólt lőtt, míg Norvégia e téren 119 próbálkozásból 13-at tud felmutatni a tíz meccsén, ellenben mi csak kilenc gólt kaptunk, míg ők tízet. Természetes ezek után, hogy többször találtuk el a kaput is – mi 50, ők 42. Hatékonyság terén tehát kicsit az északiak felé billen a mérleg nyelve.
Nem mondunk nagy újdonságot hát, ha azt állítjuk, miközben vissza kell térni a Dárdai Pál által remekül megszervezett kapott gól nélküli játékhoz, addig nem a támadások, a gólszerzési kísérletek mennyiségén, hanem a minőségén kell javítanunk.
Így elérhető el az álom, talán e pozitív gondolatok mentén érdemes kialakítani a megfelelő taktikát.
