Az ember egy ideje kapkodja a fejét, hogy mi zajlik Székesfehérváron. Amikor a 2011-es bajnokcsapatot szétkapták, távozott az „aranyos” Mezey György is. Az a döntés még talán abból a szempontból védhető volt, hogy a rutinos vezetőedző tulajdonképpen csak muszájból ült le a kispadra – emlékszünk még a Lothar Matthäus-sztorira? – és amúgy is lejárt a szerződése, a Videotonnál pedig épp kezdődött a következő „hároméves” terv, amit új trénerrel képzeltek el. Paulo Sousa ráadásul Európa Liga csoportkörbe vezette a piros-kékeket.
Ami az elmúlt másfél évben történt, azt viszont nehezen lehet megmagyarázni.
Valahol ott kezdődött az egész, amikor hagyta a klub, hogy José Gomes személye miatt az embernek elmenjen a kedve a meccsre járástól. Sőt, már attól is, hogy megnézze a tévében, mi történik a csapattal. Lépni kellett volna, valamit – bármit! – kommunikálni, de ez elmaradt, a helyzet pedig elmérgesedett. Ez egy kívülről profinak tűnő gépezettől finoman fogalmazva is furcsa.
Joan Carrillo négy évet töltött Székesfehérváron
Fotó: vidi.hu
A csorbát csak egyféleképpen lehetett kiköszörülni: jó játékkal, szimpatikus csapattal. Jelentem ez megtörtént. Joan Carrillo mögé szívesen beálltak a szurkolók, a szimpatikus spanyol szakembertől már korábban megszokhatta mindenki, hogy fel-alá ugrál az oldalvonal mellett, egyszerűen lerítt róla, hogy imádja a munkáját, együtt él a játékkal. Miután megkapta a karmesteri pálcát ez a csapaton is tükröződött, nem csak jól, de eredményesen is játszott Vidi. Rekordokkal teli őszt produkáltak a fehérváriak, a tavasz pedig ugyan nem volt egy diadalmenet, de azért így is utcahosszal lett bajnok az együttes. A Magyar Kupa-döntős zakóban pedig már biztosan benne voltak a szezonvégi történések is.
Mert, hogy a klub szerdai bejelentése, miszerint szerződést bontottak Joan Carrillóval talán senkit nem ért váratlanul. Sokan persze bíztak benne, hogy nem fog bekövetkezni a dolog, de már hetekkel ezelőtt megírtuk mi is, hogy vélhetően a személyes ellentétek miatt útilaput köthetnek a talpára. Eredmények ide, szép játék oda.
A napokban még a bajnoki címet ünnepelte a csapattal
Fotó: MTI
Carrillo minden egyes alkalommal, amikor megkérdezték a jövőjéről azt mondta, neki nem szóltak, hogy mennie kell, egy évig még érvényes a szerződése, ő és családja jól érzik magukat a városban, marad. Én elhittem, amit mondott. A klub semmilyen formában nem reagált a sajtóban megjelentekre, de ha Carrillo azt mondta marad, akkor – gondoltam – marad. Vagy csak nagyon nyomós indok miatt fog távozni.
Ezek után jött a szerdai közlemény, felbontotta a klub a szerződését, sok sikert kívánnak neki, az utódról majd tájékoztatnak minket és a többi – mindannyian láttunk már NB I-es közleményt. Levélben megérdeklődtem, hogy lehet-e tudni az okokat – indoklás ugyanis nem volt -, az a válasz jött, hogy a közleményt nem kívánják kommentálni, köszönik a megértésemet az ügyben.
Az a helyzet, hogy én nem értem meg.
Nem értem, miért bontják fel egy olyan tréner szerződését, aki bajnoki címig vezette a csapatát. Akivel a Magyar Kupában ezüstöt szerzett a Videoton. Akivel elindult valamerre az együttes. Aki elfeledtette az emberekkel a Gomes-érát. Aki olyan focival volt képes megajándékozni a szurkolókat, amiért érdemes volt jegyet váltani, vagy leülni a televízió elé. Akit a játékosok és a szurkolók is a szezon legjobb edzőjének választottak.
Nem értem, hogy mindezek mellett miért bontják fel egy olyan edző szerződését, aki maradni akart.
