Kedden, Török Gábor elnökségi tag a Digi Sport Reggeli start című műsorban sok más mellett arról is beszámolt, hogy az MLSZ hétfői elnökségi ülésén döntöttek a következő NB1-es évad lebonyolításról is. Hogy egy sportág ilyen nagy horderejű döntését a nagyérdemű miért innen kell megtudja, azt ne kérdezzék…
Két modell között örlődtek a tagok, végül úgy határoztak, a dán bajnokság (vagy szlovák) mintájára a csapatok háromszor találkoznak egymással az idény során. Miután otthon és idegenben is játszottak egymással a felek, az első hat helyezett hazai pályán vív meg hat találkozót és vendégként ötöt, míg a 7–12. helyen zárók fordítva.
Az MLSZ vezetése
Az MLSZ azért vetette el a rájátszás ötletét, mert úgy vélik, az alsóházban azok a csapatok, amelyek már nem eshetnek ki, de sokkal feljebb sem kerülhetnek, unalmas mérkőzéseket játszanának.
A döntéssel vitatkoznánk! Sőt, kimondjuk, az MLSZ nem labdarúgó szakemberekből álló elnökségét már megint orránál fogva vezeti a szakma, egészen pontosan a javaslatot megfogalmazó NB1-es bizottság… Így a döntés is pont olyan, mint Pintér Attila 2013. decemberi kinevezése – a rossz tipp miatt, a felmerült lehetőségek közül a legrosszabb mellett törtek pálcát az elöljárók.
Azt is elmondjuk miért. A 2000-es évek elején Magyarországon egyszer működő rájátszásos modell már bizonyított. Az RTL Klub hatására meglépett változtatása kiforrott változata 2002-2004 között működött. 12 csapat, 2 körös alapszakasz, majd a 6-6 csapatos alsó- és felsőházban is 2 körös (10 meccses) rájátszás. Kimondottan izgalmas hajrát hozott az alsó és a felsőházban is anno. A közönség, a média is szerette, a tévé előtt és a lelátókon is emelkedett akkor a nézőszám. Ez elengedhetetlen lenne most is a sportág reputációja, értékesíthetősége szempontjából..
Feltesszük a kérdést: ha a világ eddig semmilyen tekintetben nem utánozta a dán (vagy a szlovák) labdarúgást, akkor nekünk miért kell?
Nyilván két alapvető indok miatt nem másolja őket szinte senki.
Egy: A labdarúgásban a hazai pálya kifejezett előny. Ezen kár lenne vitatkozni. A 3. fordulóban a csapatok esélyegyenlősége egyértelműen csökken azzal, hogy a mezőny egyik fele egyszer többször élvezheti a hazai pálya előnyét. Márpedig bármely sportrágról legyen is szó, az esélyegyenlőség, a csapatok egyenlő feltételek mellett való küzdelme kötelező feltétel kellene legyen! Ez maga a Fair Play alapüzenete.
A Fradit mindenhol örömmel látják vendégül, mert a kisebb szurkolótáborral rendelkező csapatoknak ez az év egyik legbiztosabb és legnagyobb bevételi forrása
Fotó: MTI
Kettő: a sportszerűségen túl gazdasági értelemben is hátrányt szenved az, aki egyszer kevesebbszer játszik otthon. Még akkor is igaz ez az állítás, ha a klubok zöménél sajnos egyelőre nem meghatározó tétel a jegybevétel és az egy mérkőzésre jutó reklámbevétel sem. De! A 2014/15-ös évad 10 legmagasabb nézőszáma egytől egyig a Fradihoz köthető. Vajon mit szólnak azok a klubok, akik egyszer kevesebbszer fogadhatják hazai pályán a zöld-fehéreket? Az FTC 6-8 ezer néző előtt játszik idegenben is. Átlagosan 2000 forintos jeggyel ez éppen 14 milliós bevételkiesés…
Bónuszként megkérdezzük azt is: mitől lenne kevésbé unalmas a harmadik kör összes olyan meccse, ahol mondjuk az 5-9. helyen álló csapat találkozik egymással, mint egy esetleges rájátszás alsóháza? Vagy, ha tényleg ez az érzése a tisztelt NB1-es bizottságnak, akkor miért nem lehet angol, német – és sorolhatnánk még tucatnyi példát – osztályozót játszani a az NB1 10. és az NB2 3. helyezettje között?
Jóslatunk: ahogy Pintér Attilának is már a kinevezése pillanatában megpecsételődött a sorsa, úgy várhatóan egy-két évad után újra változatni kényszerül az MLSZ a bajnokság lebonyolításán. Feltéve, ha valakit érdekel még arrafelé a Fair Play…